Korai volt az öröm, mára én is lebetegedtem. Nem teljesen, de a szemeim már égnek, a végtagjaim fájnak és erőteljesen kerülget a hányinger, s itt az örök barát: a köhögés is. Épp ezért örömfaktornak épp elég volt az előbukkanó nap, a gyönyörű labrador hazafelé a héven, a bkv-s, aki utánarohant az ottfelejtett telefon gazdájának, hogy lippit látta végre orvos és nem tüdőgyulladás, valamint a frissen felhúzott és átszellőztetett ágynemű illata. Sajnos, az ónodi disznótorról és a mangalicafesztiválról lecsúszunk igy, (pedig annyira akartam venni mangalicatöpörtyűvel töltött drazsét….) de talán vasárnap estére leszünk már annyira jól, hogy egy mozi beleférjen. Ne legyünk telhetetlenek.