Régebben szerettem táncolni, és jól is csináltam. Azonban jöttek a gerincbántalmak, és nem akartam állapotromlást, jártam inkább gyógytornára és úszni. Aki kettőnél több hétig tornázott valaha, az pontosan tudja, hogy mennyire unalmas egy gyakorlatsor, nemhogy éveken keresztül. Az úszás is unalmas, ha úszok, folyton összeszedek valami kórságot, aminek többe kerül a gyógyitása, mint a belépő, arról nem is beszélve: ha nem egyesületi kereteken belül csinálja az ember, drága és macerás is. Kimaradt hát lassan ez is az életemből, én ugyanis nem az a tipus vagyok, aki itthon a szőnyegen, a tv előtt, napi rendszerességgel ismételgetné a betanult mozdulatokat. Ehhez lusta vagyok. Nincs kedvem bútort pakolgatni, vasalni kell, kifogás mindig van. Szóval, huzamosabb ideje nincs rendszeres mozgás, gyakorlat. Tánc sem. Őszintén szólva, nem nagyon vonzódom a salsához és hasonló társaihoz, kivéve a tangót, de magassarkút meg nem hordhatok. Épp ezért, mikor a szalagavatón megpillantottam a linedance-et, azaz a country-t – azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Végre valami, ami amerikai, idősebbek és túlsúllyal rendelkezők is táncolják, mégis közösségi élményt és kellemes érzést ad.Innen kezdve egyenes az út, s Kundera szavaival élve, legalább négy véletlennek kellett megesnie ahhoz, hogy elhatározás születhessen. Belefutottam egy plakátba, mely szerint február 26-án III. Országos Linedance és Country Fesztivál lesz Budapesten, belefutottam egy játékba, ahol belépőjegyeket lehetett nyerni rá, játszottam, kisorsoltak, és még aznap este írt a másik nyertes, hogy átadja nekem a jegyét, mert ő nem ér rá. Igy mindketten ott lehettünk tegnap.Rajtunk kívül civil nem volt szerintem, mindenki ismert mindenkit, kötelező volt a cowboyöltözet (mely nem hatott túl autentikusan a külvárosi Tungsram csarnokban, miközben a szomszédos Szusza Ferenc stadionban épp lila meccsre készültek) fogyott az amerikai hotdog és a sör, s annyira jó volt a hangulat, hogy amikor elkezdődött egy country-koncert, s mindenki együtt táncolt – beálltunk majdnem mi is. Nincs mit tenni, beleszerettünk. Igen, mindketten. Így most olyan helyet keresünk, ahol kezdők számára oktatnak linedance-et. [youtube K23WmZ6K_kI] [youtube BSfowPRyhNc&feature=related]
Hónap: 2011. február
e-reader
Sosem gondoltam volna, de eljutottam odáig, hogy a teljes nyolc évfolyam, plusz a fakultációk és szakkörök anyaga elfér egy A/5-ös méretű, füzetvastagságú, kb. fél kilós e-book olvasón….persze, a könyveket semmi sem pótolhatja, de ami jó, az jó.
félelmetes
Vannak furcsa (és félelmetes) dolgok az életben. Ilyen az, ha valakire (akiről egyébként már húsz éve egy szót sem hallottál) rákeresel a google-ban, és kiderül, hogy egy hete halt meg. Vagy ilyen, ha szeretnél valamit megnyerni, és megnyered. Vagy éppen, ha valamitől annyira menekülnél, és épp azt hozza eléd az élet. Megint nagyon tél van.
jelentős
A magyar nők jelentős része szerint az elmúlt évtizedre legnagyobb hatást gyakorló női írók 2-3. helyére Nők Lapja-beli újságírót szavazott meg.` Gratulálok`, hogy egy Fejős Éva a 3. helyen végezhet! Minek is beszélünk irodalomról ebben a kontextusban?!
három lila jácint
Tegnap lippi három lila jácinttal tért haza, melyet a lakás különböző helyiségeiben helyeztünk el, igy most az az egész lakás erőteljes jácintillatban úszik. Ha nem lenne elég markáns a tavasz jelenléte, figyelmeztetnek erre az udvaron hajnal fél öt óta nótázó feketerigók. Bár, nem rájuk ébredtem, a rádió üvöltő ébresztőjén felhangzó `We vish you a merry christmas` azonnal kiverte az álmot a szememből. Aztán sikerült elszenderednem, de ez már csak olyan felületes, felszines sérülés lett, épp csak karcolgatta a retinám. Ma egyébként Zsuzsanna névnap van, s arra gondolok, hogy mikor még élt nagymamám, mindig jácinttal köszöntöttem. Megkönnyebbülés volt ez a majdnem februári névnap, örültem neki, mindjárt itt a tavasz, itt vannak újra a szinek, az illatok – visszatér az élet a látszólagos, felszini karcolgatások helyett. Erőteljes a motivikus hálója ennek az irásnak, minden visszatér, de más-más jelentésben.Most egyébként ülök az ágyban, fejemen a fülessel, rádiót hallgatok, irok ide és nézem a férjemet. Mozit is választok, mert egy héten belül lejárnak a kuponjaink. De, azt hiszem maradok A király beszédénél és a A fekete hattyúnál.Éhes vagyok. Várom, hogy lippi felébredjen.
kinai tészta
Tizenöt év után bemerészkedtem a kinaiba, annyira elfogott a vágyakozás egy zöldséges tészta iránt. Beleszerelmesedtem.
valentin
Tegnap egy felnyitott doboz kekszet kaptam a férjemtől. Átfutott az agyamon, hogy a nagy túlórázás közben talán erősen megéhezett és megdézsmálta azt, de gondoltam, a szándék a fontos, nem feledkezett meg a napról. Igy még nagyobb volt a meglepetésem, mikor a kekszek alá dugdosva kis cetliket vettem észre, melyeken ilyen és ehhez hasonló szövegek voltak: `Egy klasszikus piknik a Városligetben`, `Válassz egy fürdőt és indulhatunk`, `Legyen ez ma sportmentes nap!`. Csak kiválasztok egyet, felmutatom és egész évig tartó ajándékom van! :)Mennyire romantikus!:)
fácska
rövid
soha, soha többé nem szeretnék rövid hajat. még, ha egész hátralévő életemben befogva is lesz végig a hajam, sosem bontom ki, akkor sem. (palomanegra: ne röhögj:))
működik
végre valami, ami működik! az erzsébetvárosi új diagnosztikai központ vadiúj, csilivili, extramodern, segitőkész mindenki, jól szervezett, felesleges várakozás nélkül, az orvosok kedvesek, tiszta minden: öröm volt a ultrahangos vizsgálat:) ja, és hál`stennek a lábamnak semmi baja, pedig már műtéttel rémitgettek:)