Hónap: 2011. január

angol pizza

Mamám és nagymamám minden hétvégén válogatottan finom süteményeket készitett. Épp ezért nem értettem valamikor 1986 táján, mikor Éva keresztanyám hazatért angliai utazásából, hogy mi is lehet a jó abban, ha az ember lánya paradicsomszósszal készit süteményt. Szerintem meg sem kóstoltam, ha jól emlékszem, kicsit sem hasolitott arra, amit pizzaként ismerünk. (Lehet, hogy lasagne volt?!) Igazi `nápolyi` pizzát már csak jóval később, a miskolci Pátria melletti olasz étteremben ettem, és azonnal beleszerettem. Ez a szerelem azóta is tart…:)Ha már kaja, akkor elmondom, hogy a nagy westend-es csalódás után tegnap végre rászántuk magunkat, hogy felkeressük a Nordsee Váci utcai üzletét. Itt már minden stimmel, az a minőség, az a kiszolgálás, amit Bécsben megszoktunk, csak nagyon nagyon drága….

földrengés

18.44: erős morajlás, a szoba falai megindulnak, az épület 20 cm-re kileng, a `drágám, mi volt ez? ` – kérdéssel egyértelművé válik, hogy mindketten éreztük, azonnal öltözés, vizes, frissen mosott hajjal, egyetlen belső parancs motivál: minél előbb elhagyni az épületet. mióta tűz volt a régi házban, minden iratot, fontos fényképet összepakolva tartok, szükség esetén egyetlen másodperc alatt kapom fel, legalább ezek maradjanak meg…földrengés. 4,7-es. gyenge, a richter-skála szerint. 5,0-nál a szerkezetileg gyenge épületek már összeomlanak…ezek szerint a miénk szerkezetileg gyenge épület, ha a csillár helyett, amelynek 4.7-nél kellett volna kilengenie, az épület tette ezt?!megint valami, amit nem tudunk kontrollálni…nem, nem tudok megnyugodni. elegem van a káeurópai túlélő napokból.

a rest kétszer….

Vannak ezek a mondások, hogy `A rest kétszer fárad`, meg `előbb gondolkodni, csak aztán cselekedni` – nos, ezek azok a mondások, melyek rám hatványozottan igazak. Számtalanszor szenvedtem és dolgoztam már triplán a saját hülyeségeim miatt, ilyenkor a falba tudtam volna verni a fejem. Mint a hétvégén is. Közeleg ugye a péntek, s vele a szalagavató. Megvan már a felsőm, az ékszerek, de sehol egy blézer vagy boleró. Körülnézek neten, két percen belül megvan az ideális, árban is kiváló, egy a bökkenő: három hét múlva szállítanak! Sztornó tehát, jönnek az újabb körök. Nagyméretben tíz ezer alatt nincs normális, én max. 2500 ft-ot vagyok hajlandó fizetni a boleróért vagy a stóláért. Persze, semmi. Üzletekben csak kisméret van, kezdek beletörődni, hogy meztelen vállakkal állok majd a színpadon.Ekkor a lakástól 50 méterre egy kapualjban megtalálom az ideálisat. Minden stimmel: szabás, ár – kivéve, hogy nincs a méretemben. Ám ígéri, hogy hétfőre lesz. Pénteken hívom, csak eggyel kisebb méretet tudott szerezni, hétfőn próbálhatom, ergó még mindig nincs boleró.S ekkor kipattan a zseniális ötlet a fejemből! Ott az esküvői csodálatos törtfehér boleró, befestem feketére! Persze, festéket épp sehol sem kapni, végül Pomázról kapom, vasárnap délután – nem bírván kivárni a hétfőt – nekiállok festeni. Egy óra múlva már a sírás kerülget, ugyanis a festék nem fogta be az anyagot. Lett helyette egy piszkosfehér és mattezüst között elhelyezkedő `valami`, megszáradva foltosan ronda szürke. Este hatkor levelet írok a varrónőnek, ki készítette, hogy mit tegyek. Két perc múlva visszaír, hívjam, több megoldás is van: kelmeszíntelenítő, fekete vegyi festés vagy készít egy újat, de nem péntekre. Megnyugszom, bár valahányszor meglátom a ruhát, felpofoznám magam. Ma bemegyek az üzletbe, a megbeszéltek szerint ott a fekete boleró, méretben jó, mindössze 2200ft-ba kerül, megveszem, péntek kipipálva.Azért csak nem nyugszom. Még délelőtt megkérdezem a biokémeseket, hogy kiviszi-e a ruhafestéket valami? Szerintük a hypó (Clorox) kiszed mindent, egy próbát megér. Hazaérve beleöntök egy teljes üveggel a forró vízbe, belenyomom a bolerót. Egy óráig szinte semmi változás, majd egyre több és több terület válik ismét törtfehérré, ám a nyaka továbbra is szürke. Három óra múltán végül az eredetivel megegyező ruhadarabot húzok elő a vízből és öblítek ki. Ezt: ``Összegezve: a ruhafesték, a clorox és hypo által szétmart zöld pólóm és a Keától kapott – és szintén a ráfröccsenő savtól szétmart – sókristálylámpa került valszeg annyiba, mintha vettem volna egy drágább bolerót. Az időről, az idegességről a sebes kezemről nem is beszélve….Komolyan, néha tényleg zokogni tudnék a saját baromságaimtól……

hajnali hév

Ma hajnalban a hévkocsiban – rajtam kívül, aki felvételiztetni ment – mindenki más kirándulni, túrázni utazott. Hangos zsivaj, kellemes zsongás, nevető arcok. A nyugdíjasklub tagjai nagyon vidámak voltak. Elnézegettem őket, s rádöbbentem, hogy irigylem az életerejüket. Ha nem is egy boldogabb, de mindenképpen nyugalmasabb korban éltek, s megérték azt is, hogy az utolsó pár évet, remélhetőleg évtizedet, annak szentelhessék, ami már régen kijárt nekik: az önfeledt pihenésnek, a megmaradt és most kialakítandó társas kapcsolataik ápolásának. Van nyugdíjuk, ha nem is sok. Mondom, elnéztem őket és arra gondoltam, hogy ha mi meg is érjük a nyugdíjaskort,(amit erősen kétlek) vajon lesz-e miből élnünk, eltart-e minket valaki….Vagy. Nem látom biztosítottnak egyiket sem. Másrészt elkeserítő egymás után sok-sok írást olvasni, melynek szerzői 13-14 évesek, akik szintúgy elvágyódnak ebből a korból, vissza a papájuk, mamájuk által biztonságosnak lefestett hetvenes-nyolcvanas évekbe…`Mert gyilkol e kor.`Csatlakozom hozzájuk.

hat után már ne

Muszáj leírnom és emlékeztetnem magam arra, hogy soha többé ne egyek este hat után. Ez a legkésőbbi időpont, így tudom elkerülni azt, hogy az éjszakáim ne arról szóljanak, hogy válogatott rémálmokból üvöltve ébredjek óránként, ne rugdossam le magamról a takarót, majd a másik órában ébredjek arra, hogy megfagyok….Úgy tűnik, a hat óra még belefér, feldolgozza szervezetem a kapott táplálékot lefekvésig, de utána már nem. Ilyen éjszakát nem kívánok senkinek. Borzalmas volt, még mindig bennem az ijedtség, remeg a gyomrom. Remélem, a nappal jobb lesz.

fülbevaló

Megpróbálkoztam fülbevaló készítéssel. Közben jöttem rá,– hogy nincs körzőm, mellyel a szabályos köröket megrajzolhatnám, de ezt még áthidaltam, poharakat rajzoltam körbe. – hogy nincs szabászkrétám, (vagy mi) így a köröket fekete alkoholos filccel rajzoltam, ami a fekete filccen kevésbé látható, ráadásul a poharakat is megfogta.– hogy nincs ollóm, mely éles lenne, így végül körömvágóval nyírtam őket ki – teljesen szabálytalanok lettek, már csak azért is, mert rá kellett jönnöm, hogy a filc elég hajlékony anyag és még szöszös is.– hogy fogalmam nincs hogyan kell láncöltéssel körben varrni, pedig ez tényleg evidenciának tűnt számomra.– hogy vajon kibélelik-e a köröket valamivel, mert így semmi tartásuk sincs.– hogy nincsenek felhasználható gombjaim, mely a körök közepére díszítésként kellene…..….így most abbahagyom egy időre. Ilyet akartam készíteni egyébként: ``