Mindig rettenetesen irigyeltem azokat a nőket, akik vékony kabátban, sapka, sál és kesztyű nélkül ússzák meg a telet, kezükben-vállukon nem lóg kistáska, nagytáska, laptoptáska, nem fagynak meg az utcán és nem izzadnak meg a túlfűtött metrón, nem kell le-és felöltözniük, miközben ez szinte lehetetlen, nem kell egy reggeli út alatt négyszer előszedniük bérletüket, miközben egyensúlyoznak ennyi cuccal. Mindig rettenetesen irigyeltem azokat a nőket, akik netten, frissen, kiskosztümben (de mindenképpen szoknyában) és körömcipőben érkeznek meg a munkahelyükre, majd ugyanolyan netten, frissen bepattannak az autójukba és hazahúznak vele, megkímélve magukat a málhás öszvér és karácsonyfa-szindrómától.Egyszerűen gyűlölöm.
nah ilyenkor jusson eszedbe: élet, citrom,limonádé….és legközelebb hasonló esetben képzeld el jó részletesen, ahogy a fentebb említett hölgyek ( és urak) a rekkenő 4o fokban a klímátlan autóban tökig izzadva centinként araszolnak a dugóban, miközben te a kötött pályással félóra alatt megteszed azt az utat, ami nekik 3 órába telik, igaz tökig izzadsz te is, de ők még mindig a dugóban ülnök, mikor te már lezuhanyozva előveszed a gyöngyöző hideg ásványvizet és az ugyancsak fentebb említett citrommal limonádét gyártasz belőle, majd kiülsz a hőségben is enyhe teraszra és lekortyolod:))
el..nem le:))
:)) rám viszont pontosan tegnap estefelé tört az a hiányérzés, hogy bezzeg mit meg nem adnék már azért, hogy újra nap mint nap villamosozhassak egy kicsit a körúton, hallgassam közben a körülöttem lévő beszélgetéseket, vagy csak úgy elmélázzak az embereken vagy a jólismert épületeken. Kényelem ide vagy oda, egy idő után maga az autózás is elég uncsivá, monotonná lesz.Amit viszont még észrevettem, hogy a manapság a gyerekek többsége már alapból mennyire unják az autózást, hiszen videó játékok/lejátszók nélkül már szinte nem is hajlandók beszállni a szüleik mögé a kocsikba, és még a telefonjuk is jobban lekötik őket… mint a szürke bocik az út mellett.Karácsonyfa-szindrómát akarok!!! 🙂 🙂
nekem kapucnis a kabátom, felhúzom a nyakát, azzal a sapka, sál megvan, a kezem zsebrerakom. egy szép csizmával lehet szoknyát is hordani, a réteges öltözködéssel pedig mellőzhető a pufajka. bérletet kabátzsebbe, a többit szelektálni. szerintem pont így a szabadabb, hogy mehet az ember, amerre lát.
nekem volt egy ilyen barátnőm:1. folyton fázott, de állandóan. de ha felöltözik, akkor 'nem látszik, hogy ő vékony'2. egy kis tatyóval mászkált, soha semmi nem volt nála, ha valamire szüksége volt, mindig másoktól kért.3. fogyókúrázik, étteremben salátát eszik vagy csak levest, amikor hazaérünk, üresre eszi a bonbonos tálamat.ne tudd meg mennyire idegesítő, mennyire maníros. csak azért viseltem el, mert amúgy akkora a szíve volt, hogy a világ baját magára vette volna.
Én most havi 17 ezer valahányszáz forintot fizetek azért, hogy ne kelljen metróznom, troliznom, bérleteznem stb. És inkább vezetek még a szakadó hóesésben is. Nem megfizethetetlen. 8 éves kicsikocsi.
nem felejtem el az első dán órát,amikor mindenkit végigkérdeztek, hogy mivel érkeztek. gyalog, busz, bicikli én meg egyedül, szégyenszemre kocsival. de nem érdekel. imádom. és nem csak azokért a dolgokért, amit leírtál ide, hanem mert imádok vezetni is és pont azokat nem bírnám már elviselni, amiket n/a írt…és azt, hogy a metrón/villamoson leolvad rólam a kabát és mikor kiszállok befagy az a bizonyos. igen. hülye kis picsa vagyok.
Hát, tapasztalatom, hogy az éremnek két oldala van. Pl. amikor havat kell kaparni és lapátolni, az nem épp kiskosztümös/körömcipős tevékenység. Ahogy Monka írta, a dugó is átszervezi az életed, nem érsz oda időben valahova, s ha mégis odaérsz, akkor parkolóhelyet nem találsz, csak 2 kilométerre. Soroljam?Én is nagyon szeretek vezetni, de az autó nekem munkaeszköz. Azaz lassan már rokkantkocsi lesz, mert buszra már nemigen tudnék felszállni. Ha nem lenne, dolgozni se bírnék menni.