Hónap: 2010. november

két liter tea és a termosz

Huszonnégy órával ezelőtt lefőztem két liter teát, hogy legyen reggel mit innom. Természetesen elfeledkeztem róla, egészen mostanáig. Hihetetlen, de még mindig tűzforró benne a tea, pedig a termosz a nyolcvanas években készült! (ergó kb. 25 éves lehet) Vajon hol találnék manapság ilyen minőséget!?Érdekes egyébként, hogy engem nem hagynak el a tárgyak. Jó, most nem bizsukról beszélek, meg kesztyűkről, hanem cipőkről, táskákról, kabátokról. Egyszerűen nem használódnak el. Hm.

társadalmi munka

Hallgatva a háttérben szóló rádiót, megütötte a fülem egy felháborodott női hang, aki arról beszélt, mennyire hiányzik a mai fiataloknak egy kis társadalmi munka. Munka, mely erkölcsnemesítő jelleggel bír, kitartásra nevel, mint annak idején tette velük is az építőtáborokban.Eszembe jutnak az őszi kötelező társadalmi munkák, melyeket a téesz krumpliföldjén kellett eltölteni. Esőben, sárban, nagy melegben – épp amilyen időjárás volt. Majd a téesz raktárában a krumpliválogatás a hideg októberi csípős reggeleken, mikor a kezünk azonnal szétfagyott. Aztán felrémlik a múltból az iskola konyhakertjének művelése: a kapálás, krumplibokor feltöltés, az ásás, a kukoricacímerezés, az almaszedés – és megborzongok. Emlékszem diákként mennyire utáltam ezt, s nem hiszem, hogy bárki is másképp gondolta volna. Nem a munkával volt bajom, hiszen ugyanezeket végeztük családi körben is, hanem azzal, hogy kényszerítettek rá. Nekem nem ez lett volna a dolgom az iskolában, nem ezért jártunk oda…A felháborodott hangú hölgy közben lecsillapodik. Pedig még nem is tudja, hogy szinte látja a jövőt. Hiszen az origo írása szerint kötelező lesz minden diáknak hatvan óra közmunkát végezni az érettségi bizonyítvány megszerzéséig. Remélem, lehet majd másféle munkák közül is választani.

fb-film

Tegnap megnéztük egyébként végre a Facebook-filmet, a Social Network-ot. Meglepő volt, teljesen másra számitottam, mást vártam, de tetszett az ál dokumentumfilmszerűsége, a karakterek, no és elsősorban Jesse Eisenberg.Elhatároztam egyébként, hogy amint lejár a két éves hűségnyilatkozatom a T-mobillal, (december 10-én) eladom az iPhone-t. Teljesen függővé tesz, és nem akarok az lenni. Eladó tehát.

fb

Úgy gondolom, hogy a facebook-on gyakorlatilag már minden eldőlt a x-faktor kimenetét illetően. Nagyszerűen lehet jósolni belőle, hogy mikor ki esik majd ki. Elég csak megnézni a rajongók számát, s azonnal látható, Király L. Norbinak a maga 134ezres táborával több embere (és feltételezhetően szavazója) van, mint az egész műsornak a maga 100ezres létszámával. Őt követi Janicsák Veca 58 ezerrel, Vastag Csaba 29 és Vastag Tamás 18 ezerrel, s a sor végén kullog az abszolút győztesnek kikiáltott Takács Nikolasz 11 ezerrel. Ha ezt a logikát követjük, látható, hogy az emberek kevéssé kedvelik Nikolaszt, amit nem is csodálok, mivel semmi emberi és szerethető nincs benne. Egy jól megcsinált, felépitett termék csupán, aki annyira mesterkélt és művi, hogy akár valóban elénekelhetné a telefonkönyvet is, az is épp oly jól és lélektelenül, egy hangon szólna. Nikolasznak nincs stilusa, s a stilustalan emberekkel nem lehet azonosulni. Nekem mindig egy műtő jut eszembe róla, az is ilyen steril.Abban biztos vagyok, hogy téves Geszti számitása, hogy brandet csinál belőle, ezt a srácot sosem fogják lenyomni a magyar közönség torkán. Lesz egy-két, külföldön jól bevált stilusú koppintás lemeze (mely stilus itthon alig-alig eladható), majd eltűnik szépen a süllyesztőben, vagy nagyszerű session-zenész lesz belőle. Geszti megint rosszul és gyáván döntött. Remélem, hanyagolja továbbra is Vecát, (mint tette eddig is) mert azzal teszi neki a legjobbat. Vecán egyszerűen nincs mit alakitani, mint ahogy Norbin és Csabin sem.

Arányi Mária: A kis háziasszony

Nem egyszerű dolog a házasság. Az ember minél több időt tölt el benne, annál több oldalát ismeri meg, s ezek akár tökéletesen ellent is mondhatnak egymásnak. Nincs két egyforma házasság, épp ezért nincsenek örök érvényű igazságok sem. Vannak alapvetőek persze, de csak ezeket tudni nem elég. Hiszen ezen az alapon bárkivel együtt élhetnénk, mindegy lenne. Igazából csak botladozunk, s reménykedünk. Ha azt hisszük, hogy régen könnyebb, egyszerűbb volt, hamar szembetaláljuk magunkat a világ-és magyar irodalom nagy regényeivel, tragikus házasságaival, tele szerepkeveredéssel és útkereséssel. De, nemcsak szépirodalmi formában találkozhatunk felemelő és mindennapi históriákkal, megelevednek azok a szakácskönyvek lapjain is, mert enni ugye mindenki szeret, igy a jó étel-jó élet párhuzamnál maradva, legalább az ételek elkészitésének szabályait megtanulhatjuk. S ki tudja? Talán egy kellemes ebéd után könnyebb utat találni a másik emberhez is. Van olyan szakácskönyv, mely ilyen analógiásan gondolkodik a házasságról és a főzésről. Szerzője, saját bevallása szerint, húsz év tapasztalatát gyűjtötte össze benne, hogy lányának átadhassa tudását, megkönnyitve a házasság első éveinek nehézségeit. Egy teljes háztartás vezetésének részletes szabályait találjuk meg ebben a könyvben, amely ma már történeti érdekességgel is bir, hiszen az 1920-as, 1930-as évek életmódját tartalmazza. Jogosan kérdezhetjük, hogy mit mondhat nekünk ez a könyv 2010-ben, mikor minden megváltozott már körülöttünk?!Sokat. Olyan szép irodalmi nyelven és olyan tisztelettel ir Arányi Mária A kis háziasszony cimű könyvében két ember kapcsolatáról, (a háztartásvezetés és a főzés mellett) annak buktatóiról, s olyan precizen elemzi a lélektani okokat, hogy egy idő után gyanút fogtam. Ez a nő nem lehet egyszerű háziasszony csupán, olyan olvasott, okos – igy utánanéztem. Meglepetésemre ekkor derült ki, hogy Arányi Mária nem más, mint Huszka Jenő felesége, Glatz Oszkár növendéke a Képzőművészeti Akadémián, a II. világháború előtti korszak talán legrajongottabb újságirónője, később férje életrajzi regényének irónője.Ezt tudva még meglepőbb az az őszinteség, amellyel a házasságukról ir. `Szabadság abban az értelemben, hogy mindenkit azt teszi amit akar, nincs. Gátak vannak. Kell, hogy legyenek. Rendes ember nem vágyódik a gátak nélküli szabadságra. De vágyódik arra, hogy azt érezze, hogy a gátakat önként tartja meg. Vágyódik arra, hogy fesztelenül élhessen saját természete és izlése szerint, hogy minden apró cselekedetét, szavát ne mérlegeljék, ne birálgassák.`Olyan egyszerű lenne, ugye?:) A könyv feministáknak nem ajánlott.:)

völgy

Előző héten ilyenkor a Hotel Villa Völgy wellness-részlegében töltöttem az időt. Legnagyobb problémám az volt, hogy a pezsgőfürdő után a szaunában, a jégbarlangban, az infraszaunában, a gőzben vagy épp az aromaterápiás kabinban töltsem el az időmet, és utána induljak-e azonnal a férjemmel találkozni Eger Belvárosában vagy olvassak még egy kicsit, netán sétálgassak-e a Szépasszonyvölgyben. Ehhez képest, ma keményen dolgoztunk lippivel, egy nagyon hosszú és fárasztó hét után. Napi, rutincseledetek voltak ezek, mégis fáradtan elvégezni őket még inkább kimerítőek. Főztünk, takarítottunk, virágot locsoltunk, vasaltunk, sütöttünk, semmi extra, de sokat. Mégis, én ma sokkal boldogabb voltam vele ennyi munkával is, mint nélküle Egerben, egyedül pihengetve.

beszéd

Egyre kevesebbet beszélek/irok, s ennek oka az, hogy napi 8-9-10 (hétfőn épp 11) óra állandó beszéd után már se kedvem, se energiám társasági életet folytatni, kellemes, könnyed, franciás társalgási módban csevegni. Keveset törődöm vele és érdekel már az is, ha valaki félreért, vagy mert állitólag én voltam félreérthető, vagy mert a másik félre akarta érteni, mást akart belehallani, mint ami az igazi üzenete volt. Igy adódott, hogy a héten kisebb konfliktusaim merültek fel, egyikre sem érdemesebb hosszan a szót vesztegetni, inkább csak jelenségszinten fontos a számomra, hiszen beleillik abba a körbe, melyre lippi sokszor figyelmezetett már, hol mérgesen-dühösen, hol pedig halkan-csendesen, mint nagy titkot megosztva. Nevezetesen, hogy nem kommunikálok egyértelműen. Illetve, hogy a testbeszédem, a mimikám, a hanglejtésem ellentétben áll azzal sokszor, amit közölni szeretnék. S az emberek nem irodalmárok, hogy a szavaimban, hangsúlyaimban benne lévő rejtett, metaforikus üzenetet dekódolására állandóan készen álljanak. Ő sem. Csak ő már ismer, igy ez nem okoz neki gondot, viszont egy rosszabb időjárással kecsegtető morcosabb napon, az emberekkel való konfliktusaim sorozatát indithatja el egy rosszul megválasztott félmondatom (melyet beszólásként értelmezhetnek) vagy épp szájhúzogatásom, amely nagyrészt öntudatlan reakció, nekem fel sem tűnik. Úgyhogy most hallgatok és figyelek. De, azért nem birom megállni, hogy meg ne emlitsen: régebben az volt a probléma, hogy nem beszéltem az érzéseimről, hetekig rágódtam valamin, s mikor végre megfogalmaztam, (természetesen azt is rejtett nyelven) már senki sem értette, hogy miről is beszélek… (már hallom is lippi hangját a fejemben: `ezt még muszáj volt odatenni a végére, igaz?`)Remélem, azért bölcsen és öregen már nem lesznek ilyen problémáim.