Sokat gondolkodom azon, hogy átnevezem a blogot. Egyrészt mindenki tudja, ki van az `álnév` mögött, s így minden írásom úgyis rám mutat vissza, ellenem hozható fel minden vádpontban, ha valaki sértve érzi magát, másrészt pedig valahányszor beírom ezt a marlen-t, olyan mintha szégyellni kellene magamat, vagy épp bujkálnék, és sötétben, titokban, csak az asztalfióknak írogatnék. De, mint tudjuk, ez nem így van. Hiszen van nekem rendes nevem is, az írások pedig mindenképpen a nyilvánosságnak szólnak, mert ha nem így lenne, akkor jelszavazgatnék világba. Ismerjük be, nekem is kell a visszajelzés, a másfajta látásmód, mellyel az olvasók közelítenek az írásokhoz! Közeleg október 28-a, mikor negyedik éves lesz a honlap, talán meglepem majd a kvázi anonimitás megszüntetésével.
Ha élhetek szavazati joggal, akkor a kérésem, ne nevezd át a blogod! 🙂
Hm. Azért szerintem a blogolók 80%-át ha titkon is de aggasztja az anonnimitás megtartása ;)4 év? wow… De kitaró vagy. Én is 4 éve irogatok, csak mindig máshová 🙂 Most türelmes leszek 😀
igazabol mit nyernel vele, ha a sajat nevedet hasznalnad?a kommentelok maximum megneznenek a fb-on, de azzal nem ismernenek jobban, hiszen szemelyesen nem talakoznanak veled.Ilyen szempontbol a nev szerintem tokmindegy.Az alca arra viszont jo, hogy ne mindenki talaljon meg, mert talan van olyan, akit nem szeretnel, ha olvasna a blogod es ismer szemelyesen.
Maradj Marlen. Így szeretlek.
(persze, azt csinálsz, amit akarsz.)
lehet művésznév is, nem ál
szerintem maradj Marlenka 🙂
Nekem tetszik a Marlen! Erre szavazok!
Csatlakozom én is. Nekem Marlen vagy.