mega vs. x-faktor

Az első Megasztárt imádtam. Jókor jött, az addigra már végtelenül elkopott, megújulásra képtelen kissé öreg hazai arcokra ráfért a frissités – bár, ez a stilusban végül nem történt meg, de mindenképpen áttörést jelentett. A második már hozta a változást: Caramel mindent vitt, hiszem, hogy nála tehetségesebb embert (mind szövegirás, mind zeneszerzés, mind ének, mind stilus terén) nem adott még tehetségkutató az országnak. Ekkor azonban elfáradtam én is, telitődtem, és úgy érzem, a műsor is. A harmadikat már nem birtam követni, Rúzsa Magdi sikereit csak másoktól hallottam. Az első pár adás után világossá vált, hogy itt és most minden kártyát kijátszanak a műsor készitői, akár a kisebbségit is, és ez nekem nem tetszett. Bevallom, a negyedikből nem tudtam felidézni a győztesen kivül senkit. Utánanézve bukkantak elő olyan nevek, akik ma naponta járatják le magukat a zeneiparban, s kislányok, akiknek semmi keresnivalójuk 13, 14 évesen divaszerepben. Botrányos volt, ehh.Megváltásként jött az X-Faktor. Közben persze elindult egy héttel korábban az új, az 5. Megasztár is. Katasztrofális, sirnivaló produkció, a hazai televizióás egyik nagy mélypontja. Egyszerűen minden rossz benne. Nincs kivételes hangi adottságokkal rendelkező versenyző, a produkciók siralmasak, a stylistok munkája élvezhetetlen földi halandó számára, a műsorvezetők orditozó ripacsok lettek, s a zsűri?! Minden szakmai kompetenciáját félretéve mosdatja ezt az egészet. Az egyetlen kivétel – szerintem- Mester Tamás, aki mer néha kritikát is megfogalmazni, de a mindig objektiv Presser, akinek lehetett a véleményére adni, már a múlté.Igy múlik el a világ dicsősége, ugye. Röhejes, ahogyan menteni próbálták a totális bukástól, röhejes, ahogyan átkerült péntekre. Mondom, megváltásként jött az X-Faktor. Malek Miklós nekem garancia mindenre. Ha ő a nevét adja valamihez, nagy baj nem lehet. Épp, mint Geszti. A női zsűritagot nem értettem, miért és hogyan, Ferót pedig elfogadtam, eddig nagyon kellemes csalódás. Ment is minden, mint a karikacsapás. Nem volt idegesitő harsányság, mint a konkurens csatornán, nem voltak nagy tósztok, a zsűri okosan döntött, a szakmaiságot meg sem lehetett kérdőjelezni. Egészen a mentori részig, a választásokig. Bevallom, én nem értem, mégha földim is, miért Domokos Fanni és miért nem Szirota Dzseni. Ép ésszel felfogom, hogy utóbbi kiváló énekes, de sosem lesz előadóművész, mig az előbbi annyira képlékeny és alakitható, hogy bárki lehet még belőle. Látom, hogy Fanni mindent megtesz majd, amit mondanak neki, mig Dzseni öntörvényűnek tűnik, akivel nehéz lenne együtt dolgozni, s ilyenből pedig Oláh Ibolyával jutott már Gesztinek. Azt is értem, hogy a tragikus, egysikú számokból elég volt már, s jöjjenek a Kate Perry-féle nyalókák. Mindent értek, de azért a szivem szakadt meg Dzseniért, akinek talán ez volt az egyetlen esélye az életben…Annak, amit fentebb leirtam, ellentmond, hogy én imádom Király L. Norbit, akinek semmi hangja nincs, ellenben olyan kiválóan felépitett vérprofi és igazi előadóművész, amelyre óriási szükségünk van. Szeretjük a revüt, szeretünk szórakozni, ő pedig szivvel teszi ezt értünk. Bár, a szivem ott is megszakadt a kissrácért, aki 17 évesen úgy énekelt Frank Sinatrát, mint egy angyal.Aki engem még végtelenül taszit, az a kismama. Arra blazirozni, hogy a nézők úgyis megmentenek, mert én kismama vagyok – nem szerencsés. Tegnap kimondottan rossz volt, csak az előbb irtaknak köszönhető, hogy bennmaradt. S a többiek? Gyenge láncszemnek érzem Mariannt, akiről minden energiája és tehetsége ellenére süt az önsorsrontás, a mártirszerepre való hajlandóság, a Nyáry-lányok világkarriert fognak befutni, s a többiekben is megvan az X-Faktor.Jó nézni ennyi tehetséges embert együtt, igényes köritéssel. Nekem eddig tetszik nagyon a műsor. Csak énekelhetnének már egy kis funky-t is.