lámpa

Van az a lámpánk, amelyet a házasságkötéskor vettünk az Audrey Hepburn-ös képpel együtt. Azóta igazi sikertörténetet futott be: minden House,- és Bones-epizódban feltűnik. Két perccel ezelőtt pedig egy elegáns bútorokkal foglalkozó áruház katalógusában bukkant fel, disztárgyaink sokaságával egyetemben. Ez két dolgot jelenthet: vagy nagyon jó izlésünk van vagy annyira semleges és minden egyéniség nélküli, hogy teljesen beolvad minden stilusba, háttérként. Háát….

“lámpa” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Különösebben nem akartalak sose zaklatni olyanokkal, hogy kicsit 'kozmo' azaz nyugatias az ízlésed (Lippiét annyira nem ismerem), de jellemző, hogy ki milyen dolgokat rak ki a szobája falára és a blogjára, és én ott sok-sok amerikai dolgot láttam.Ez nálam is előjött már régen, és rájöttem, hogy miért szeretjük mi, pártállamban születettek a nyugati kultúrát, nyugati zenét annyira. Mert arra szocializálódtunk.Mikor mi fiatalok voltunk, a Tv-ben már nyugati filmeket néztünk, az volt a menő az iskolában, akinek nyugati márkájú farmere volt (nem trapper), ki-ki ízlése szerint hallgatta először az ún. beat, később a pop, rock zenét, mert ez ment mindenhol.Magyar nótát csak a Petőfin nyomtak amíg azt is meg nem szüntették nem is olyan rég, különben pedig a pártállamban 56 és egyebek miatt mindentől óvakodtak, ami nemzeti.Így hát amerikanizálódtunk, mi lettünk Közép-Kelet-Európa amerikaijai, mert a saját kultúránkat a pártállam sikeresen háttérbe szorította.Ugyanakkor ha kimennél Amerikába, igencsak elcsodálkoznál, hogy ott nincs az az egységes kozmo kultúra, ami ide most is begyűrűzik, ott minden népcsoport ápolja a hagyományait.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük