eltűntek

Annak idején a Lost – Eltűntek mindig péntek este ment a tv-ben, s olyankor én sosem voltam otthon. Ha mégis sikerült megnéznem egy-két részt, akkor pedig már nem értettem kik az új szereplők, hogyan kerültek új helyszinekre – elvesztettem a fonalat. Igy letettem arról, hogy kövessem a sorozatot. Pedig érdekelt, mert tele volt utalásokkal, igazi linkhalmazként létezett: olyan volt, mint egy megelevenedett szines posztmodern regény. Nehezen érthető, furcsa, (már-már szürreális a posztmodernsége ellenére vagy épp azzal együtt) idegesitő és igazi kihivást jelentett.Pedig az alapötlet igen egyszerű: végy mindenféle kultúrkörből származó embert, akik mindannyian `bűnösek` valamiben, nehéz és terhelő a múltjuk, helyezd őket egy szigetra, ahol a megoldatlan lelki problémáikkal szembesülniük kell, s közben még a többiekkel is meg kell találni a közös hangot. Közben működik a csoportdinamika, feltárulnak a motivációs bázisok, s mindezt fűszerezni kell misztikummal. A nyáron lippi elkezdte nézni. S azóta függő lett. Én továbbra sem birom folyamatosan követni, de már nagyon szeretném tudni mi lesz a vége, lesznek-e ,és ha igen, kik a túlélők, miért pont ők és hogyan dolgozzák fel ezt a traumát/megváltást, amelyet a sziget jelentett. Mert túl sok a filozófus a szigeten…