Mostanában sok-sok kézműves blogot olvasgatok. Egyrészt magával ragadnak a szinek, formák, folyamatosan kalandozok egyiktől a másikig, másrészt próbálom megfejteni a titkukat. Ezek a nők mindig olyan boldogok, harmóniában vannak önmagukkal és a világgal (amelyik pedig nem, az csak annál szerethetőbb) – s engem mindig elégedettséggel tölt el, ha ilyen sorokat olvasok például önjellemzésként, mint ez: `Postatisztviselőnőből és grafológusból avanzsált kecsketej szappan készítő őstermelő.`Ez az igazi sikertörténet és karrier. Maslow büszke lenne rá. Nekem pedig azt sugallja, hogy mindig van remény.
Érdekes, én annó, erre a belső nyugalomra, elégedettségre, Tinkmara blogjánál figyeltem fel, és talán ezért is kattintok még rendszeresen vissza-vissza hozzá, még ha ritkábban is szólok a témáihoz, pedig azok is érdekesek, kifinomultak. (Persze, a gyógypedagógiai diploma is meglátszik, mert tagadhatatlanul van egy olyan tehetsége, amit sokaknál hiányolok a blogoknál, fórumoknál…. ez pedig a párbeszéd készsége.) Épp ezért ha költői szavakkal/túlzással akarnék élni, talán mondhatnánk azt is, hogy egy kis sziget ez nekünk az élet/blogok tengerén.Nekem pedig azt sugallja, hogy mindenkiben van legalább egy 'tehetség', csak teret kell engeni nekik, meg kell látni, vagy ki kell hozni belőlük.
Fenákel Judit: Egy regénye mindenkinek van
Alapvetoen te nem vagy elegedett az eleteddel?
Ó, köszönöm kedves Marleen, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy bizony van, hogy a piramis 5-ik lépcsőfokáról úgy zuhanok le a másodikra, mint egy szárnyaszegett madár és onnan feljutni a tetőre baromi nehéz. Na, de mivel onnan sokkal, de sokkal szebb a kilátás, mindent megteszek, hogy újra felérjek!! :)Egyébként igaz, nagyon jó energiákkal dolgoznak ezek a lányok-asszonyok, jó dolog közéjük tartozni. Ezentúl ide is gyakran bekukkantok!:)
kedves eszter, örömmel látlak:)bobita: alapvetően igen:)stali: ismerem a könyvetn/a: mindenkit más nyugtat meg:)
Ha valóban így érzed ezt, akkor mégis mi lenne a további terved önmagaddal, Marleen? Szerintem az a belső nyugalom, a kiteljesedés(?), amiről itt írsz, amit keresel, nem csak egyéni adottság vagy lehetőség kérdése, hanem sokszor talán inkább csak korfüggő lehet. Másszóval, mindennek eljön a maga ideje. Kinél előbb, kinél később. :))