Igazából csupán egy jó lecsónak indult az egész, hiszen idén még úgysem ettünk. Unalmasnak tűnt, igy tettem bele cukkinit, ekkor már nagyon jól nézett ki, finom volt, viszont hatalmas adag lett belőle, valamit ki kellett találni. Nosza, legyen belőle tiszai pityókás ponty! Hamis. Mert ugyanis a mélyhűtőben csak tőkehalfilé volt, bort nem lehetett beletenni, mert lippinek még vezetni kellett. Tudom, elillan főzés közben, de nem kockáztatok, elég volt már a túlélésből és a háló nélküli repülésből. Megvajaztam hát egy jénait, belesimitottam a lecsót, rápakoltam a halszeleteket, a tetejére gombákat, majd az egészet leöntöttem négy deci húslevesből (kocka), egy kiskanálnyi mustárból, babérlevélből és kakukkfűből készült lével, majd egy óráig sütöttem. Ekkor kivettem, hozzákavartam még két kanál vajat, majd Moni stircelt krumplijával köritettem. Se ponty, se bor, se Tisza! De azért isteni könnyű, látványos és finom nyári étel lett belőle.
:))) látom te is mindig egy hadseregre főzöl…vagy napokig lehet ugyanazt enni..első nap yammi..második nap finom..harmadik már kezd kicsit uncsi lenni:))))szerintem kezdj el te is gasztroblogolni, sok újat kitaláltok mindig:)
És még jól is hangzik 🙂 Éhes is lettem 🙂
Isteni lehetett:)))
én, mint gasztoblogger ?:D haha 😀 nagyon-nagyon finom lett:)
Megint megihlettel, a multkor is megcsinaltam a joghurtos citromfagyit:D, most meg lecsot csinaltam.Valamiert a lecso eddig nekunk kimaradt, pedig gyors es egyszeru, es meg egeszseges is.Koszi az otletet.
Örülök, ha a 'múzsád' lehettem 🙂