A hegyen fönn van levegő, árnyékot adó hűs, északi oldalukon mohás, nagyra nőtt fák, rengeteg énekesmadár és betelepülőként, ám a környezethez remekül alkalmazkodott élőlényekként óriási macskasereg. Egészen aprók is akadnak közöttük, amelyek állandóan meglepnek váratlan felbukkanásukkal. S van még csend. Sok és nagy séták, majd fájós vádli, fáradt láb. Leérve a térre azonnal kizökkenek ebből az idillből. Szinte fejbekólint a forróság, a kosz, a bűz, a zaj. S belémhasit a felismerés, hogy képes voltam ezt választani magamnak.