Évek óta nem veszem már az És-t, és nem vagyok büszke erre. Természetesen a könyvtárban elolvasgatom, néha hazahozom – de, nem követem már olyan rendszerességgel, mint régen. Sok oka van ennek, nem is lényegesek, igazából csupa szubjektivitás, a válogatás egyoldalúsága, az ismétlődések zavarnak engem. Próbáltam követni neten, de a honlapjuk szinte használhatatlan. Ezért örültem meg, mikor feltűntek Facebook-on, bár meglepődtem a szerkesztő megszólalásának nyersességén, kinyilatkoztatásszerű közlésein – de, elfogadtam. Gondoltam, ha nem veszem, jogom sincs beleszólni mi és hogyan legyen. A kibicnek semmi sem drága, ugye.Nem is tettem egészen semmit, mignem tegnap ez az egészen különös bejegyzés fogadott:
ez nem egy hetilap? mert akkor miért kéne naponta frissülnie?
nem kell neki naponta frissülnie, ezt senki sem várja el tőlük, csak egy kis rugalmasságot. Például, hogy tegyenek fel irásokból kivonatot, amire lehessen reagálni, hozzászólni, megvitatni. Értem én, hogy aki aakarja olvasni az vegye meg, de ha bele lehetne tekinteni, talán szélesebb réteghez jutna el. A kommentek pedig veszélyesek,de azért kiváncsiak lehetnének az olvasóik reagálásaira.
Nekem most személyes jellegű problémám van velük. Édesapám lett az érettségiben szövegértés, pontosabban a Janus Pannoniusos felfedezéséről szóló Magyar Hírlapos interjú. Nem vagyok a Hírlap híve, pontosan azért, mert egy félévet 'végighallgattam' egy olyan speckollból, ami a Hírlap szerkesztőségéről, munkásságáról szólt, voltam is bent egyszer-kétszer náluk. Ugyanakkor ez az interjú a kultúra rovatban jelent meg, és semmi köze nem volt a Hírlap – amúgy megkérdőjelezhető – politikai kirohanásaihoz. Éppen ezért fájt nagyon, amikor Váncsa István vezércikkben gyalázgatta a Hírlapot és vele együtt apámat is, még bizonyos hiányosságokra is felhívja a figyelmet. Csak hogy csúsztat, összemos: azt állítja azért lett érettségi tétel, mert a Hírlap Orbán kedvenc lapja.Nem tudok elmenni amellett, ha valaki ennyire politikafüggő. Nem az a bajom, hogy az ÉS valamelyik oldal mellett állást foglal, hanem az, hogy ezt egy irodalmi laptól nem várnám el. Ennek az újságnak pont a szabadságról, a szabad véleményről, az irodalomról kellene szólnia, ehelyett elvtelen kiszolgálója lett egy bukott pártnak. Sajnálom az ÉS-t, de ez már nem színvonal. Arról meg csak halkan szólok, hogy az ÉS, irodalmi lapként korábban egy betűt sem n egy betűt sem közölt a Janus-felfedezésről, fordításról. Őket az nem érdekelte. Őket csak a szélsőjobbtól való félelem, és a bicskanyitogató sznobizmus érdekli. Hát ez lett az ÉS-ből.
Én nem szeretnék állást foglalni, de arra azért felhívom a figyelmed, Levee, hogy az ÉS irodalmi _és politikai_ hetilap.
Attól függetlenül, hogy sohasem olvasom az ÉS-t (nem véletlenül), maximálisan egyetértek velük. Ők egyfajta értelmiséginek beállított közösség, akiknek joguk van azt írni, amit és amiről akarnak, és nyilvánvalóan se idejük, se energiájuk végeláthatatlan és gyökér vitákba bonyolódni. Azokra ott vannak az egyéb fórumok, főleg politikai téren. Nem tudom, hogy közösségi tulajdonban van-e a lap és emiatt kötelessége-e vagy legalább elvárható lenne tőle pártatlannak lenni. Ha nem, irkáljanak amit akarnak, mások is irkálnak amit akarnak.Sznobizmus: nem egyszerű témakör, és először is érdemes tisztázni, hogy pontosan mit is takar a sznobizmus fogalma. Ha úgy érted, hogy hólyagok pöffeszkednek valami elefántcsonttoronyban és osztják az észt alap nélkül, abban esetleg lehet valami … :).