Kora délutáni hévezés, nyugdíjas törzsközönség, helyenként kismamák – ez a második vagon. Nincs máshol hely a babakocsiknak, bicikliknek. Ennek megfelelően kicsit többen vagyunk, páran álldogálni kényszerülnek. Felszáll ő, a macsó, a világ bajnoka, mind a 17 évével. Háta mögött a két lány meglapulva; két néma madár. A lányoknak átadják a helyet, ő hangosan teszi szóvá, hogy állnia kell. A két lány riadtan csinál helyet neki, falhoz szorítva az idős nénit, meglökdösve a gyermeke mellett ácsorgó édesanyát. Látszik, félnek tőle, a szemükben ott van a kapott pofonok nyoma. Ő csak terpeszkedik, káromkodik, hangosan zenét hallgat. Mi csendben tűrünk.Idős bácsi bottal száll fel, azonnal majdnem el is vágódik az ő hosszú kinyújtott lábán. Szomorúan felkecemereg, majd megkéri őt, hogy engedje át. Artikulálatlan üvöltés a válasz, repkednek a töltelékszavak. Idős bácsi nem hagyja magát. Elvégre megjárta a frontot is, túlélte ötvenhatot – nehogy már neki egy ilyen taknyos dirigáljon. Idős néni csöndre inti, de már hiába. Ő nem hagyhatja, hogy egy `ilyen` beszóljon neki. Különben is hajtja a speed, szemei vérben forognak, dolgozik az adrenalin – le kell vezetni a feszültséget mielőtt bemegy a suliba. Mert odamegy, a Szépvölgyi úton lévőbe.Elszánja magát. Addig üvölt, hogy a csecsemők is üvölteni kezdenek, mamák vele veszekednek, s még az öreg is dohog magában. Rendet kell tennie. Apja, anyja magára hagyta, remélnie nincs mit . Elszánta magát. Lesz, ami lesz. Megüti. Néma csend hirtelen, a közönség erre a fordulatra igazán nem számított, valaki halkan felsikolt. Kihasználva a dermedtséget, immár módszeresen üt. Kegyetlenül. Fájjon, de ne legyen nyoma. Ugyan ki védené meg az öreget? A lányok vele vannak, egyébként csak kismamák és idős nénik. Üt, üt, üt. Közben ordít. Kiad magából mindent: a régen megszűnt családot, a kilátástalanságot, a tanárok által kreált összes frusztrációját.17 éves. Ugyan, mi vesztenivalója lenne?! Az öreg meg eleget élt már úgyis. Neki meg sosem volt nagyapja. Beleadja ezt is a verésbe.Az utasok lassan magukhoz térnek a döbbenettől, ordítani kezdenek. Kiválik valaki, szétrántja őket, erre ő nekiesik. Ám elfáradt már, az őt kísérő lányok is rádöbbennek, hogy ebből komoly dolog lehet, s lefékez a hév is. Lerángatják, s ő egyenesen a sulijával találja szemközt magát. Indul órára.Közben ugyanezen iskola diákjai az álló hév utasait dobálják hógolyóval. Össztűz.
Jézusom! Ez durva! Rendőrség, vagy valami? Vagy ne legyek ennyire naív?
Egyre többször érzem, itt az ideje a világvégének. Nincs már sok mélység vissza. A világ egyetlen pontján sem. A végtelenségig elkeserítő.
ez a mi kölkünk volt? igaz mi nem a szépvölgyin vagyunk, de igen közel hozzá…
Nem tudom, de tényleg. Ott szálltak le, de arrafelé van még sok más suli is.
Megborzongtam.
Hogy meríteném bele a derekába a körmöm az ilyen senkiházi kis…. senkiknek…Még a hideg is kirázott mire végig olvastam:(
Tragédia! Sajnos már láttam ilyet! Szomorú….
Huh…….nem jutok szóhoz! Tudod Marlen, baromian nem irigyellek benneteket, tanárokat….Az egyik rokonomat, aki történelem tanár, fegyverrel fenyegették meg a történelem kettesért. Van ennél még alább????
az a sok 'innocent bystander' is megérne egy misét.. én az első 5mp-ben húztam volna le a kölyköt a nyakánál fogva, aztán 107.
Ez nagyon durva! Brrr. Mi lett végül a bácsival?
Nem tudom. Nem történt semmi, nem jött a rendőrség. Beért a hév, és mindenki ment a dolgára. Ez Pest. Ez a közöny.
Gondolom a HÉVEn a bácsin kívül más nagykorú férfi nem volt, aki beleverte volna az aranygyerek fejét a saját orrváladékába…