Annak idején a Káposztaföld melletti erdőben lehetett szentgyörgyvirágot szedni, a kísértetjárta régi, romos kastély mellett. Április végére nyíltak ki a lila és fehér virágok, illatuk már messziről elárulta őket. Mézédes, kicsit émelyítő illat, összességében buja és telt. Hatalmas csokrokkal vittem haza, a ház megtelt velük, éjszakára mély, kellemes álmot hoztak. Aztán elpusztult ott minden, mikor eladták. Virágok nélkül maradtunk. Később egy másik erdőben rájuk bukkantam, évekig visszajártam értük. Egy nap jött a hír, hogy elhordták az egész erdőt. A télen át azzal fűtöttek az emberek, senkit sem érdekeltek a virágok. Azóta sem találtam rájuk újra. Vajon nyílnak-e még valahol szentgyörgyvirágok?!
Tartalomhoz
hmmm..nem tudom, mi az a szentgyörgy virág…gyöngyike? vagy a képen azok vannak?nekem ilyen élményem Angliában volt a blue bell-el…..amikor beterítette az erdő alját, gyönyörű volt..egy csomó fotóm van róla:)
kérek fotókat:):) és odvas-, valamint ujjas keltike a neve, ha jól tudom:)
sosem hallottam még erről a virágról 🙁
muszáj offolnom: annyira jó újra látni ezt a régi blogruhát :)))
http://venember.freeblog.hu/archives/2010/02/17/Lazts_a_kecskel_mellett/
bár kissé furcsa… de én szinte 100%-ban meg vagyok győződve, hogy Chiang Mai-ban vagy Chiang Rai-ban, magyarán Észak-Thaiföld hegyeiben láttam sok ilyet…igaz, itt nagy valószínűséggel nem ez a neve. 😛
Lidi, hozol egy csokorral nekem? 😀
szvetlana: a klasszikus mindig jó 🙂 gratulálok a munkádhoz:)