Hónap: 2010. február

meggyes pite

Délutáni lázálmomban Cooper ügynökkel üldögéltem, és meggyes pitét ettünk. Cooper ügynök közben hosszas előadást tartott arról, hogy melyik dinerben milyen a kávé, és mesélt arról az irgalmatlanul erős feketéről, melyet  a valaha volt olasz barátnője főzött neki, s majdnem szívinfarktust kapott tőle, és hogy soha többé se olasz kávét, se olasz nőt nem kíván.Felébredve oly valóságosnak tűnt, hogy mélységesen csalódtam, mikor kiderült: nincs itt nemhogy meggyes, de semmilyen pite. Már ott tartottam, hogy receptet keresek,(bár minden végtagom ólomként húz és a fejem lerobbanni készül a helyéről, ezt most vizionáltam is, jajj) ám ekkor a férjem holmi autóban hagyott papírkeresgélés ürügyén leszökött (most itthonról dolgozik), s tíz perc múlva, igazi meglepetésként meggyes pitével tért vissza.Kész. Én tényleg ilyen férfit kívánok minden nőnek.Azt még hozzátenném (bár az előző gondolatmenethez semmi köze) mennyire szürreális tud lenni, mikor a Bones egyik epizódjában a szereplők az Avatarra próbálnak jegyet szerezni…Igen, már itt tartunk, pár epizód és utolértük a legújabb részt. Onnantól kezdve pedig csak hetenként lesz új rész. Új sorozatot kell keresnem.

lazy és kabuki

Mindig falra másztam attól, ha külföldi filmek címeit nem lefordították, hanem valamiféle, a témához lazán kapcsolódó, műmájer, mesterkélt címet adtak nekik. A legelrettentőbb példa erre a zseniális In Bruges, mely egy szerencsétlen, magát kreatívnak képzelő ember révén `Erőszakik` címen vonult be a mozikba, hogy el is rettentse a közönséget, illetve megtévessze őket, nagy csalódást okozva az akciófilmre vágyakozóknak.Nos, revidiálni kényszerülök fentebbi véleményemet. Sőt, ha most kellene nyelvészetből szakdolgozati témát választanom, biztosan a Bones magyar címadásait  választanám. Ötletesek, játékosak, lenyűgözően eredetiek, frissek, igazi örömet jelentenek. Az érdem pedig lazy-é és kabuki-é.

„azt mondod imádod, de nem döglesz meg érte”

Kálloy Molnár Péter: Pesti álom című lemezbemutató koncertjén voltunk tegnap. Kicsit több mint két óra igényes zene és szövegek, a magyar zenei élet krémje, jó összekötő szövegek, pantomim  és intelligens humor. No meg két szám erejéig Tompos Kátya és Novák Péter. Kátya varázslatos,  Jimi Hendrix Little wing-jét úgy adja elő, hogy lélegzet benn akad, lassan, alulról építkezve bontja ki a dallamot, majd egyszerre csak ott van, beborít és ekkor hirtelen visszavesz, magára hagy a gondolataiddal… nem csoda, hogy ekkora felfedezés. De, nekem igazából Novák Péter volt az ajándék. Bár, jókat derültünk `táncmozdulatain` – még mindig lenyűgöz. Nekem nagyon hiányzik a KimNowak. Az egyik legjobb magyar együttes volt.[youtube LwKNe5wqPJk&feature=related nolink]

gyógy

Bár tegnap még szakadó hóesésben érkeztünk vissza Pestre Gyöngyösről – ez a mai idő már egészen gyönyörű, lelket vidámító, optimizmusra ad okot; megtartjuk. A héten véget ért ismét egy korszak a gyógytornás pályafutásomban, sajnos. A hölgy, akihez jártam pontosan egy évig, az önállósulás mellett döntött, ami dicséretes dolog, csak Pesttől távol teszi ezt a jövőben, oda pedig már nem követem. Lenne más, de megint csak délután kettőig-háromig ráérve, ugyanott, betegek között, kézmosás lehetősége nélkül – ezt pedig már nem szeretném. Most úgy döntöttem, hogy megpróbálom egyedül. Elég sok gyakorlatot ismerek, vannak dvd-im, labdám, ha jön a jó idő, akkor már úszni is fogok  majd járni, nem leszek időhöz kötve. Tudom, egyedül mindig könnyebb indokot is találni. Mint például most azt, hogy életemben először ínhüvelygyulladásom van a sok dolgozatjavítástól, s ezt a pár sort is elég nagy szenvedés árán gépeltem be, így most be is fejezem.

kicsi fétiseim

Közismert gyűjtőszenvedélyem a bizsuk és táskák iránt. Körülbelül két havonta szerelmesedem be, majd ki egy-egy újabb darabból, bekerülnek a szekrény mélyére, elfeledkezem róluk, aztán felfedezem ismét, végül elajándékozgatom őket. Nem ennyire ismert, de legalább ilyen szenvedélyes viszony fűz a rádiókhoz s órákhoz. A lakás minden helyiségében van egy, s mindegyiken kizárólagosan  vagy a Jazzy, vagy az Inforádió van beállítva. Mellesleg a Jazzy be sem jön rendesen, valami mindig leárnyékolja. Mégis így, recsegősen az igazi. Felidézi a nap legszebb részét, mikor már tompák a fények, a lefekvéshez készülődünk, Pöttyös bevackolódik, s a háttérben halk zene duruzsol. Lippi szerint ez már fétis, de azért  hagyja, hogy hódoljak neki. Olyannyira, hogy ezekkel lepett meg Valentin-napra.`radio``taska`

szentgyörgyvirág

Annak idején a Káposztaföld melletti erdőben lehetett szentgyörgyvirágot szedni, a kísértetjárta régi, romos kastély mellett. Április végére nyíltak ki a lila és fehér virágok, illatuk már messziről elárulta őket. Mézédes, kicsit émelyítő illat, összességében buja és telt. Hatalmas csokrokkal vittem haza, a ház megtelt velük, éjszakára mély, kellemes álmot hoztak. Aztán elpusztult ott minden, mikor eladták. Virágok nélkül maradtunk. Később egy másik erdőben rájuk bukkantam, évekig visszajártam értük. Egy nap jött a hír, hogy elhordták az egész erdőt. A télen át azzal fűtöttek az emberek, senkit sem érdekeltek a virágok. Azóta sem találtam rájuk újra. Vajon nyílnak-e még valahol szentgyörgyvirágok?!`tavaszvaro4`

magyarázat a febr. 11-i barátság poszthoz

Mivel tegnap mamám felháborodottan hívott föl, hogy milyen bántó, sértő hülyeségeket hordok össze a február 11-i posztban a barátságról,  majd hazaérkezve lippi is hozzátette, hogy viseljem az írásom következményét, nevezetesen, hogy a lányok innentől kezdve hozzám sem fognak szólni – úgy gondolom, magyarázatra szorulok. Leszögezném, hogy senkit nem állt szándékomban megsérteni. Ha ez mégis így történt volna, mélységesen sajnálom, és tényleges, létező lelkiismeret-furdalással kérek bocsánatot.Amiről írtam, az egy ideál. Egy fantom, aki sosem létezett, s nem hinném, hogy pont a hátralévő időszakban találkoznék vele. Mondok egy példát: engem világéletemben érdekelt a közélet, vannak mártír- és forradalmár- és hős hajlamaim, én el tudom magam képzelni egy jobb ügyért küzdve. Ma már ez őrültségnek hat, teljesen természetes és a közélet szereplői tettek arról, hogy az emberek csak lemondóan legyintsenek rájuk. Nem tehetek róla, engem továbbra is érdekel, s nem találtam nőt, akit szintén.  Pedig milyen jó lenne valamilyen önkéntes munka civil szervezetnél, ha lenne nőtárs hozzá.Mondok másik példát. Bölcsész vagyok, és nem tudok bölcsészekkel semmit sem kezdeni munkakapcsolaton kívül.  Valahogyan mindig úgy alakult, hogy banki dolgozókkal, biológia-kémia iránt érdeklődőkkel, informatikusokkal jöttem ki jól. De, valahol mélyen bennem él a vágy, hogy a magánéletemben is legyen olyan ember, aki nem lepődik meg, ha metafórákban, megfejtésre vágyó mondatokban beszélek.Harmadik példa: engem lenyűgöz a meditterán életforma. A spontaneitás, az éjfélkor a szomszédhoz felugrás, a szenvedélyesség. Erre is vágyom, de tisztában vagyok vele, hogy gyilkos korlát a napi robot, a betegség, az időjárás. Ideálról szólt az írás. Nincs, aki ennek mind megfelelne. Aki pedig van, (vagy mégis hozzám szól)azért hála és köszönet.