bones

Kevés sorozat van, amely lenyűgöz: a Bones (magyar címén: Dr. Csont) ilyen.Pedig az alapreceptje egyszerű: végy egy kimagasló intellingenciával megáldott/megvert törvényszéki antrolópológusnőt, aki csak a tényeknek hisz  (Temperence Brennan, micsoda név!) és egy, csupán megérzéseire hallgató, folyton pszichologizáló  FBI-nyomozót (Seeley Booth), aki ráadásul nagyom  sármos is. Ismerős, ugye? Így van, meg is van mindenkinek az X-akták, Mulder és Scully majd tíz évig tartó sikertelen, felderítetlen nyomozásai.Szerencsére, a Bones azért nem csak ennyi. A főszereplők mellett még ott a  csapat, ` a képzeletbeli Jefferson Intézet `agyasai` azaz a tudósok, amelynek minden tagja önmagában is hihetetlen egyéniség: a nagyon tehetséges, ámde csökkent emberi kommunikációra képes Dr. Zack Addy, a végtelenül kiegyensúlyozott, összeesküvés-elméleteket gyártó, állandóan gazdagságát titkoló Dr. Jack Hodgins, s a szinte már médiumi képességekkel rendelkező `művésznő` Angelo Montenegro, aki arcot és személyiséget  ad a csontmaradmányoknak. A második évadban csatlakozik hozzájuk dr. Camille Saroyan, aki a Labor vezetője lesz.Mindegyik epizód önálló, ha a forgatókönyvet tekintjük, akár lehetne egy újabb CSI-klón is. David Borenaaz (Booth) épp ezért nem is akarta elvállalni a főszerepet, hiszen eredetileg ő lett volna a `húzónév`, a Buffy és az Angels után. Ahhoz, hogy meggyőzzék: Emily Deschanel-re azaz Brennan-re volt szükség. Ha van hálás és kitalált szerep, az az övé. Egy szép és hihetetlenül okos nő, akinek múltja van (telve családi titkokkal), életét a tudománynak szenteli, válaszai csupán racionálisak, nem éri be látszatmegoldásokkal. `Kekec`, kötekedő egy férfi szemszögéből. Alapossága, precízsége természetesen emberi kapcsolatainak beszűkűlését eredményezi. S itt találkozik a két szereplő, szükségük van egymásra, s a humor segíti leginkább egymáshoz csiszolódásukat.Érdekes megfigyelni hogyan változik Brennan jelleme: eleinte szinte arrogáns, a férfiakat lekezelő stílusa később sokat finomodik. Ahogy halad előre a sorozat – s a kezdetben jellemző olcsó, vetített háttereket (pl. az autós jeleneteknél) felváltják az élőképek, úgy árnyalódik minden benne. Imádom!