ernyővilág

Sok közöm nem volt a kislányokhoz, mígnem lippivel `készen kaptam` egyet: Kittit, aki gyorsan le is stoppolt, így  – ha nem is hivatalosan – de, a keresztanyja lettem. Kitti jófej, imádja a divatot, okos, lehet vele társalogni, van humora, s általában nyíltan közli, hogy épp most mit szeretne kapni – szóval ő nem okoz sok fejtörést az ajándékozásban. Pár évvel lejjebb menve, a mai 3-4 évesek korosztályára, azonban már nehéz helyzetbe kerülök. Mivel a nyáron még javában ment Zsófinál a Bebe TV-mánia (nem tudom látta-e már valaki, nekem leginkább kellemes lelki-és másállapotban lévő reggae hallgatóknak tűnik az ott megjelenített adás), meg a pinky-trendi hercegnő-korszak, így ezt tűztem ki célul. Belépve a játékosztályra pillanatok alatt elfelejtettem, hogy miért is indultam. Megláttam egy kupacot, melyben csupa leselejtezett, szállítássérült medve és kacsacsőrű emlős nézett rám szomorúan. Mikor már  a harmadikat pakoltam be a kosaramba, önmérsékletre intettem magam. Azon kezdtem töprengeni, hogy Zsófi nem is szereti a macikat, s ha nem örülne nekik, akkor milyen rosszul esne az nekem.  Meg, hogy nem magamnak veszek ajándékot….Szomorúan kipakoltam mindenkit, s koncentráltam a rózsaszín hercegnő-kellékekre…Csak mostmár sajnálom, hogy erős voltam, és nem hoztam el őket.Kifelé menet megálltam még a könyves részlegnél is, ahol megtetszett egy könyv. Mivel kemény 300ft-ra volt leakciózva, meg is vettem, csak így külalak alapján. Igazi régivágású borítója van, Ördög Ottó írta, Ernyővilág a címe, és Kertész N. László illusztrálta. Két poén a könyvből: (ennyi poén van benne egyébként)`Attila ernyője – Hun kinyílik, hun meg be.Náci ernyő – Felül a víz, alul az árja.`Ne vegyétek meg. Holnap karácsony.