Miután nem sikerült dűlőre jutnom a koktélruha ügyében, gondoltam adok egy esélyt a véletlennek, hátha szembejön velem egy olyan, amely tetszik is, igazítani sem kell. Meg egyébként is nadrágokat, felsőket kell vennem, mert erőteljesen hat rájuk a szecessziós dekadencia. Így vezetett utam ötletszerűen Pest egyik legforgalmasabb terén álló, még a szocializmusból itt maradt, `gyönyörű` műanyag borítással fedett nagyáruházába, a nőiruha- osztályra. Ahol is rövid, ámde viharos kapcsolatba kerültem a Vásárlók Könyvével, s megismerkedtem az áruház igen kedves és udvarias igazgatónőjével.Úgy gondolom, hogy a válság mindenkit érint, így egyetlen üzlet sem engedheti meg magának a következőket: – hárman öltöztetni egy próbababát, míg két másik eladó a `gyere kicsi rózsát szedni` – dallamaira dudorászik és tánclépéseket gyakorol. A próbababa megvárja őket, nem mozog, szerintem egy ember is elég ráadni egy piros pólót. Táncolni meg nem a munkahelyen, a vásárlói nagyközönség előtt kell.– ha megkérem a hölgyeket, hogy segítsenek nekem abban, hogy valahová lepakolhassam a télikabátomat, a táskámat, a szatyraimat, akkor ne az legyen a válasz, `hogy tartsa magánál!` Nem tudom magamnál tartani, mert ruhát választok, kezemben vannak azok is.– ha megkérem, hogy ugyan tegye már vissza helyettem a nem megfelelő méretet, mert a fentebbiek miatt tele a kezem, és újabbakat is szeretnék esetleg felpróbálni, akkor ne kapjak ilyen feleletet, hogy `pakolja maga vissza, ahonnét elhozta!` Más helyeken vagy leadom a próbafülke előtt, vagy a hölgyek szépen visszaakasztják.– ha megkérdezem, hogy merre találom a Vásárlók Könyvét, kapjak választ, és ne ide-oda küldözgessenek, majd a többi eladó megvető tekintetétől kísérve ne kelljen könyörögnöm egy tollért, hogy kitölthessem.– ha meghallják, hogy kérem a Vásárlók Könyvét és megkérdezem a nevét, ne akarjon azonnal segíteni. Akkor már ne. – ésatöbbi…Azért mentem oda, hogy pénzt költsek. Ha nekik erre nincs szükségük, majd megyek máshová. A forgalmas belvárosi nagyáruházban, mely még a szocialista időkből maradt itt – megállt az idő. Remélem, valaki meglátja benne a nagy ötletet, és szervezz oda a külföldieknek vásárlást, hogy megláthassák; lám, ilyen (is) volt a szocializmus!
Fel tudnék robbanni, amikor ilyennel szembesülök. A másik véglet pedig, amikor nem nézelődhetek nyugodtan, mert ott van a sarkamban az eladó és két percenként megkérdezi, hogy segíthet-e. Hát hol itt a buyer-friendly arany középút?!
ezt most nem tudom elolvasni, vakít a fehér, a halvány és pici betűk meg összefolynak :(én azt szeretem, ha az eladó békénhagy, és ha megszólítom, segít..
mégis mi vonzott oda? múltidézés?
jaj, hát ezeket nem kérdezni kell.. a múltkor egy hasonlóan 'kedves' helyen egyszerűen ledobtam a felpróbált ruhát, mira kisasszony húzta a száját…perzs enem igazán izgattam magam… erre rámszólt a biztonsági is 'Lenne szíves azt visszapakolni a helyére?' 'Miért, maga szerint ez az én dologom?!' – és ennyi… úgysem tudnak mit kezdeni velem…
Vicces, mert pont az Állami áruház c. filmben lévő egyik kedvenc dalomat hallgattam! :)http://www.youtube.com/watch?v=Tpxh0hjhE9w and amp;feature=PlayList and amp;p=FCA1D8A534188EED and amp;index=5
ügyesen tetted hogy balhéztál, én az esetek nagy részében megalázottan elkullogok, persze még a napomat is elrontják.
Kedves marlen!Az, hogy az eladók, az üzletben dolgozók lusták és hülyék, az az ő dolguk, és a cégé. A Tiéd a felháborodás joga; nagyon helyesen Vásárlók Könyve és az angolos távozás a két lehetséges választás. Problémásabb esetben a +36 1 459 4800, a fogyasztóvédelmi hatóság központi telefonszáma alkalmazandó.Egyébként az első komolyabb hülyeségnél, ami nem baki, félreértés részükről, hanem nyilvánvalóan lustaság, ostobaság; 'Ugye ezt nem gondolják komolyan?' kérdést és hátraarcot jelentsen.Egyébként nem véletlen, ha külföldre megyek, nagy élvezettel vásárolok a helyi üzletekben. Legyen szó Bécsről, Berlinről, Párizsról, Kairóról, Prágáról. Valahogy ez idehaza nem olyan gyakori élmény… 🙂
En azt utaltam otthon, gondolom meg mindig ez van, hogy allandoan azt feltetelezik, hogy enyveskezu a kedves vasarlo.Illetve egy elegans uzelteb nem mehetek be treningruhaba, mert akkor azt hiszik nincs penzem.Egyszer 2002/ben egy kis elegans butikba mentem be ami kozel volt a lakashoz, es leugrottam vasarolni reggelit, treningben.Bementem a boltba, s megkerdeztem, mennyi a kosztum(epp kaptam ruhapenzt), erre az a valasz:Ezt maga ugysem tudja megengedni maganak!…