ugyanaz

Soha sem fogom megérteni, hogy nálunk nyugatabbra miért működik ugyanaz a rendszer, ami nálunk nem. Fizetek, igénybe veszem a szolgáltatást, majd távozom. Olyan egyszerű lenne a folyamat, simán levezethető három mozzanatos algoritmus – és mégsem megy. Megveszem 50 centért a szolgáltatást, kapu feltárul, Hakkle wcpapír, Hakkle nedves törlőkendő, papír kéztörlő – 135 forintért elégedett vagyok, nem kell dühöngenem amiért hülyének néznek, nem betegszek bele egy teljesen mindennapi tevékenységbe. Még a Hakkle, a minőség is belefért.Másik példa. Három nyelven vehetem igénybe a tájékoztatót, részletesen, ikonokkal ábrázolva – nem tudom elrontani. Kitáblázva rendesen, bedobom a pénzt, nem nyeli el, kiadja, érvényesítem, utazok – mindezt 240 forintért.Tényleg annyira nehéz ez?!Amin ledöbbentem, hogy a 8-10 éves kislányok magától értetődő természetességgel vásárolnak egyedül. Mamák sehol. Teljesen úgy néznek ki, mint a mini felnőttek: karon 6-7 ruha, felpróbál, választ, majd fizet. Mindenhol. H&M, Pimkie, Zara, Helly Hansen stb.  Ezzel a jelenséggel azért nálunk még nem találkoztam. Vagy tévednék?

ysl

Vannak dolgok, melyekre `meg kell érnie` az embernek, bizonyos életkor előtt a megvásárlása, a viselése egyszerűen nem jó. Ilyen például a férfiaknak a kárómintás pulóver, a Hugo Boss-cuccok, a mandzsettagomb és társai. Nőkre is igaz ez, szerintem. Egyszerűen vannak életkorfüggő dolgok.Ezek szerint azzal a parfümmel, amelyet tegnap kaptam a férjemtől – elértem egy bizonyos életkort és státuszt.Már csak a Chanel hiányzik. De ahhoz még nem érzem elég öregnek magam 🙂

nem értem

Én tényleg nem értem az embereket, de komolyan. Ha nekem ír valaki, visszajelzek. Akár azt, hogy `bocs, nem` vagy `megkaptam, gondolkodom`, vagy azt, hogy `igen, köszönöm`. (Bár, Magyaroszágon a `köszönöm`-szót igen kevesek bírják kinyögni, inkább harapnák le előbb a nyelvüket…) De, olyat nem teszek, hogy nem írok vissza. 15 admin ment ki, ebből négyen reagáltak. A többi néma csend. Mindegy, én csinálom tovább, nem adom fel 🙂

van?

Vajon van összefüggés aközött, hogy az ombudsman vizsgálata alapján is arrogánsan viselkednek a bkv-jegyvizsgálók, s aközött, hogy ma reggel eggyel sem találkoztam, s nem kellett bérletet mutogatnom? Sőt, a korlátok is eltűntek, amelyekben birkamódra, egyesével kellett bevonulnunk…

helyszínel

Mint nagy  C.S.I.-rajongó, mikor  hírét vettem, hogy jön a bécsi interaktív  kiállítás Magyarországra – extázisba estem.  Mikor nyilvánosságra hozták a jegyárakat, már némileg visszavettem a lelkesedésemből. De aztán úgy gondoltam, hogy a téli szünetben – mikor van alkalmam 10-15-ig elmenni, és nem is hétvége a maga kiemelt jegyáraival  – megtekintem. A héten azonban megtudtam, hogy december 19-e a kiállítás szervezői számára a magyar dolgozókkal ellentétben nem munkanap, hanem sima hétvége, ergó tripla jegyárral látogandó. S ami még elkeserítőbb: ha diákcsoportot akarnék esetleg vinni, akkor jó előre átutalással kell fizetni, ami röhej. Mi van, ha kifizetjük 30 főre, és tízen megbetegednek?! Vissza nem fizetik, ez biztos. Kár, pedig ha csak kicsit is rugalmasak, sok tanár vitte volna ide a diákjait azon a napon, melyen elméletileg dec. 24-ét dolgozzuk le, ami viszont a diákoknak már szünet…

alkalmazkod

Ugye, az egyik szakdogámat a konfliktusok természetrajzából írtam. Alap, hogy a hivatalos szakirodalom szerint ötféle konfliktusmegoldási  egyéniség (stratégia) van: elkerülő, alkalmazkodó, problémamegoldó, versengő és kompromisszumkereső.  Most, hogy a kezembe került, megcsináltam az összes tesztet, melyet mellékelni kell hozzá. Azon nem is csodálkozom, hogy egyenlő találati arányom van a kompromisszumkereső és a versengő-típusban, mely elméletileg kizárja egymást – de, azon annál inkább, hogy egyetlen találatom sincs az elkerülő vagy az alkalmazkodó stratégiákban.  Pedig, ugye az evolúció és a faj, az egyed megmaradásának alapvető követelménye az alkalmazkodás….Inkább nem vonok le messzemenő következtetést. Ellenben mondom, hogy működik mától a www.maeztszerettuk.hu – oldal, hamarosan lesz sablonja is, szép, és elkezdem feltöltögetni a kapott szépségeket 🙂 Lehet küldeni továbbra is: maeztszerettuk@gmail.comAz eddig kapottakért hála és köszönet 🙂

is

Tegnaptól a férjem (IS) büszke iPhone-tulajdonos.  Azóta röhögök rajta megállás nélkül.  Huszonnyolc órája az élet medere másképpen folyik, a világ teljesebbé  és tökéletesebbé vált,  az eddig esetlegesen tátongó űr megszűnt. Most épp azzal szórakozik, immár órák óta,  hogy az iPhone bármilyen, éppen szóló zeneszámot képes felismerni, azonosítani, kiírni az előadó nevét, az album adatait, sőt azt is, hogy milyen mix! Ha technikai kütyükről van szó, minden férfiből kisgyerek lesz.

freedom `90

`modellek`(photo by Elle)Cindy Crawford, Naomi Campbell, Linda Evangelista, Claudia Schiffer – állócsillagok a modellvilág egén. Annak ellenére, hogy mindnyájan elmúltak már negyvenévesek, a kifutók világát szépen átengedték az új csillagocskáknak, elegánsan nem versenyeznek egy húszéves, fiatal lány testével. De, jelen vannak. Tényleg, tudna valaki egyáltalán napjaink modelljei közül említeni? Kate Moss nem ér, egyébként pedig szupermodellek nincsenek ma már. Csak keskeny, penge ajkú, átmaszkírozott Mihalik Enikők, akiktől a hideg kiráz. Voltak olyan évek, (megkockáztatom a másfél évtizedet) mikor csak a fentebbi négy névtől volt hangos a divatvilág. Ők voltak az egymillió dolláros lányok. Az első modellek, akiknek a fizetése egymillió dollár felé emelkedett, akiket presztizs volt leszerződtetni, mert a nevük egyet jelentett az eladási csúcsokkal, divatházakat mentettek meg a biztos bukástól. A szupermodell-jelenség a 80-as évek közepén forradalmi változásokat hozott létre; a  divat- és a reklámipar véglegesen összeforrott, a piacok hirtelen óriásira tágultak, és irgalmatlan mennyiségű pénz özönlött a ruházati- és kozmetikai iparba. Ez volt az az időszak, mikor az elérhetetlen  helyett, melyet a filmipar jelképezett, a divat egyre inkább a megfizethető, ám mégis társadalmi megbecsülést, státuszt nyújtó termékek felé nyitott, ilyen volt például a dizájner farmerek kitalálása. Haute coutere-t képtelenség megvásárolni, helyette viszont kapható divattervező névjegyével ellátott farmer – melyet hús-vér, gyönyörű nők mutatnak be, akik életérzést sugallnak, illúziót: ha megveszed, te is ilyen leszel!Legszebb példája ennek Cindy legújabb húzása: a saját maga által kreált, megfizethető áron kínált cipőkollekciója.Persze, ki merne versenyezni Cindy Crawforddal például? Pedig szerintem a Shape your body! – fitnessprogramja, minden magára adó mai harmincas nő kelléktárában ott volt annak idején, imádtuk ahogyan a másfél literes ásványvizes palackokkal súlyzózik, s közben kedvesen csacsog. Mitől voltak ezek a modellek mások, mint az első csapat? Emberiek, közvetlenek maradtak (leszámítva Naomit, ám ő egészen kivételes életút), közben céltudatosak voltak, lehetett rájuk számítani. Mégis menniük kellett. Ezt kívánta az idő, s ezt kívánták a divatházak is. Nem ikonokra volt szükség a 90-es években immár, hanem jól irányítható tucatarcokra. A szupermodelleknek leáldozott. Napjaink sztárjai: Heidi Klum, Eva Herzigova, Kate Moss mind túl vannak a harmincon, Gisele Büdchent is már csak egy év választja el tőle. Ha neveket kutatok, ezek jutnak az eszembe: Stephanie Seymour a felejthetetlen esküvői ruhájával a November Rain-ből, Helena Christensen opálszemei  minden idők egyik legerotikusabb  tengerparti videoklipjéből, Christie Turlington, a mindig elegáns, Linda, Naomi, Cindy és Claudia!Ki gondolná, hogy a Freedom jövőre húszéves lesz?! Felettük nem múlt el az idő, maradtak olyan gyönyörűek, mint voltak. Nincs húszéves, aki velük versenyre kelhetne.Istenem, mennyire jó nők még mindig!