“borsodnádasd” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon tetszenek a kékes árnyalatú képek. Sejtelmesek, és mégis nyugalmat sugároznak.

    Válasz

  2. Bár véletlenül lettek kékes árnyalatúak a képek, igen, a párás, hideg, temetői különös hangulatot azok adják vissza jobban. Köszönöm a dícséretet!

    Válasz

  4. Bóbita, igen, félelmetes, nem véletlenül szerepel ennyi képen. Gyakorlatilag a temető középpontjában áll a szobra/sírja – nehéz elkerülni. Amiért félelmetes az nem más, mint az életszerűség. A kisfiú hatéves korában tűzhalált halt, épp csak, hogy elkeztdte az iskolát, otthon játszott, egyedül. Gondolj bele, hogy én mennyire megijedhettem először, mikor senki sem mesélt róla, leguggoltam, és megfordulva, szembenézett velem Gézuka. Olyat sikoltottam…..

    Válasz

  5. Nekem nagyon tetszik. Marleen: szerintem fotózhatnál már a National Geographicnak is ezek a képek ott is megállnák a helyüket. 🙂

    Válasz

  6. Ó, Zoli, ez igen megtisztelő:) majd ha csinálok naptárat a fotóinkból, te is kapsz egy dedikált példányt 😉

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük