lufi

A reggeli szürke köd egyhangúságát rózsaszín, napsárga és piros léggömbök törték meg. S egy szék.  Egészen rendes, jó karban lévő. Színes konfettik hevertek körülötte, tulajonosai születésnapot ünnepelhettek, az éjjel mámora még foltjaiban itt maradt – mosolyt csalt az arcomra. Két világ határán álltam: a boldog, önfeledt művész, a bohém, mondén, glamúrvarázs szövétnekében, s a munkás, kopott, polgár, utcakövön elgurult üveggolyók mindennapiságában. Nem volt választásom, indulnom kellett.