Ma délelőtt, a szakadó esőben költöztető cégre lettünk figyelmesek az utcában, és ismerős arcokra. A mi vevőnk költözött. Ő, aki soha, egyetlen percig sem lakott a régi lakásunkban, s melynek mindösszesen öt hónapig volt a tulajdonosa. Fura érzés volt látni az általam oly jól ismert bútorokat, amelyeket egymás után raktak fel az autóra.Fogalmam sincs miért és hová költözik, engem pedig elszomorít, hogy őt nem tette boldoggá az a lakás, amelyben engem oly sok öröm ért. Szomorú vagyok. Olyan jó érzés volt tudni, hogy a dolgaim – hiába jöttünk el onnét – itt vannak a szomszédban…
So spielt das Leben, so ist es eben.
http://www.youtube.com/watch?v=Qw5eTaGSKPcnem tudok németül…az utolsó szót nem értem, Jemi.
Igy játszik az élet, igy megy ez..