Hónap: 2009. június

A jogász, a könyvelő, a pék, a hentes, a fodrász, a kozmetikus …. mind bizalmi foglalkozás. Önszántunkból ritkán váltunk, ha valakiben megbízunk. Ha mégis, az ember mindig megbánja. Találtunk annó egy aranyos kutyakozmetikust a Körútnál. Nem is volt semmi gond, amíg lippi a közelében dolgozott; beadta, két óra múlva érte ment. Azonban az új munkahely már nem esett útba, ezért örültünk annyira, hogy a szomszéd utcában nyílt egy szalon.  Gondoltuk, ide bármikor én is elvihetem. Nyitási kedvezmények, kutyapanzió, masszázs,  minden, ami csak a kutyaboldogsághoz kell, ollé.Mára kaptunk időpontot, elvittem. Mikor megláttam: sírógörcsöt kaptam. A nyakába belevagdosva  ollóval, fülét nem pucolták ki, és minden szőrt leszedtek róla. Mindent, amitől ő egy westie. Visszakaptunk egy hófehér tacskót…Ja, és a megbeszélthez képest 1100 ft-tal fizettem többet. Kerüljétek el a Rumbach Sebestyén utcai kutyakozmetikát, kontárok dolgoznak benne. A nevét nem írom le, ez az egy van belőle az utcában….

Mint megrögzött vízimádó, nagyon örültem, mikor először hallottam a Strandra, magyar! – kezdeményezésről, melynek keretében kilenc napig érvényes az a jegy, melyért csupán  1900 ft-ot kell fizetnünk, s mely  belépő a programban résztvevő strandokra érvényes. Egy belépő, mely kilenc napig érvényes: zseniális! De, akkor miért nem rohantak az emberek jegyet venni? Mi lehet az oka, hogy szinte alig hallott róla valaki?Mikor utánanéztem a honlapon, akkor értettem meg, miért nem sikeres ez a rendezvény. Először is: mindösszesen csupán  100 létesítmény volt vállalkozókedvű, mely elenyészően kevés. Másodszor: egyetlen fővárosi fürdő, strand sem nevezett be. Kimaradtak a legnagyobb élvezetet kínáló élményfürdők, víziparkok. (Kivétel a szentendrei Vizes8, de az még a marketing bevezető fázisában van, tehát muszáj volt indulnia.)Harmadszor – s egyben ez a legszomorúbb az egészben – a csatlakozottak olyan megszorításokat, cseles trükköket, csalásokat vetettek be, hogy átlagember még véletlenül sem tudná igénybe venni a kedvezményeket. Ilyen például, hogy csak délután négy órától lehet jegyet vásárolni (amikor már úgyis kedvezményes), illetve, hogy csak meghatározott napokon: hétfőn és kedden. Okos megoldás egyébként, így olcsón jutnak hírveréshez, miközben még jótékonyságnak is tűnhet a szereplésük. Negyedszer: sok a szabadtéri, folyami, tavi strand, ahol egyébként is napi 450, délután négytől 250ft-ért lehet úszni. Ám az időjárás kiszámíthatatlansága miatt szerintem ez nem éri meg. Azt nem értem, ha a Múzeumok éjszakája évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend, akkor miért nem életképes a Magyar Turizmus Rt. hasonló strandos próbálkozása? Ez utóbbira úgyis elmennek az emberek? De, akkor miért csak külföldiekkel van tele a Lukács, a Gellért, a Széchenyi? (A sor szabadon folytatható.)

Lippi szerintem a mai naptól rettegett egész évben. Ez az a nap, amikor rádöbbenek, hogy valóban nem kell dolgoznom most egy jó darabig, és először kísért meg a tétlenség réme. Ekkor kezdek kényszeressé válni. Kényszeresen munkamániássá. Már kitakarítottam, rendszereztem a ruháimat, megcsináltam a napi tennivalókat, kértem, hogy mutassa meg melyik a pincénk, mert rendbe akarom tenni, hogy lekerülhessen oda a nappaliból a nagy szekrény, és még Salgó-polcot is kell építeni a befőtteknek, leszerelni a klímát, hogy felszabadulhasson a nagyobb tároló a teraszon, de mindenekelőtt fekete-arany-fehér alkolhos filccel minden cserepet szeretnék kidekorálni álbarokk módra. ….ekkor kért meg, hogy álljak le.Mi lesz velem a nyáron?! Vegyek példát Pöttyösről?:)

Túlzott, sőt idealizált elvárásaim vannak az emberekkel szemben, akik ennek rendre nem tudnak megfelelni. Ezért `csalódást` okoznak, és állítólag megutálom őket. Egy idő után már senkiben sem tudok bízni, sőt meg sem próbálom.Bőven van miről gondolkodnom a hétvége után.