A mai nap tapasztalata: lehetünk akármennyire jóindulatúak, tehetünk meg a szabott kereteinken túl is mindent, hogy másoknak jobb legyen, s közben csak én kockáztatok – mindig, de mindig jön valaki, aki miatt végül megkeseredik az egész.A lelkesedésemnek és a jóindulatomnak egy darabig megint annyi. Köszönöm!
🙁 mindig a jók szívnak!
nem mindig, de most igen:)
hasonló cipőben…
fel a fejjel, napsi:)
dettó…Én is rájöttem, hogy felesleges bárkinek is segiteni..
Ha miattam történt, elnézést kérek!Ha van véleményem azt megmondom. Ha nem az igazat akarod hallani és látni, hanem inkább szép mesékbe ringatod Magad, akkor itt vannak bőven akik biztosítják Számodra az álmodozást.Ha azt hiszed, hogy ez a jó, akkor tévedsz.Ha ez kell, akkor élj így tovább és ne válaszd azt az utat, amit érdemelnél.Pszichológiailag igazolt tény, miszerint azok a dolgok, melyeket le is ír az ember, jobban rögzülnek az elmében. Magyarán, ha azt szeretnéd elhinni, amit itt leírsz, jó úton haladsz!Remélem, nem moderálod ki.Szép álmokat!L.
Lidi, én komolyan nem tudom hová tegyem ezt a kommentedet. A poszt írásában semmilyen magánéleti élmény nem volt kiváltó ok, teljesen másra vonatkozott. De, erről inkább nem beszélnék, csak úgy, homályosan, ahogyan azt megtettem. A másik dolog: sok mindent el lehet mondani rólam – de, azt, hogy illúziókba ringatnám magam, és a valóság elől menekülnék: épp, hogy nem. Kevés nálam racionálisabb, cinikusabb ember van a világon. Ezért nincs szükségem arra sem, hogy bárki is bólogasson nekem. Van pár ember, akinek adok a véleményére – ez nekem bőven elég. Egy dolgot viszont hozzáfűznék, ha már ennyire őszinteségre vágysz (bár megsúgom: nem mindig olyan jó dolog, én már megtanultam azt is, hogy időnként jobban esik a kegyes hazugság)az őszinteség nem azonos a bunkósággal. Annak ellenére sem, hogy mind a kettő véleménynyilvánítás, ez tény.
Cinikusság megvan, az tény. Attól, hogy megpróbálsz nevetni a dolgokon, attól még azok nem lesznek jobbak.Dehát, színház az élet, nemde bár?!