Olyan, mint a száraz Martini. Karcos, ám mégis simogató. Nem túl jó, de mégis issza az ember. Talán mert ebben nem lehet csalódni.Ilyen Eastwood is. Ugyanazok a bevált manírok: összeszűkült tekintet, egyszavas válaszok, egyenes cselekmény, semmi meglepő, semmi trendi – de, pont ezért szeretjük. Ezért lett ikon. Pont az kapom tőle, ami a régi vágású mozit jelenti. Ha minden igaz, ez az utolsó színészi filmje. Minden karaktere benne van Walt Kowalsky figurájában, összegez; búcsúzik. A Gran Torino pedig méltó búcsú, jó, igen jó, megható film.
🙂 Mivel Teodórát és Téged is egyformán megkedveltelek – bár igaz, hogy tűz és víz a karakteretek -így mindkettőtök blogjában megosztanám a nézetem, még ha fel is szítom vele a kedélyeket, hisz az ízléseink és érzéseink különbözőek, de hát mint tudjuk, ettől szép színes az élet.Valójában mindig is kedveltem Eastwoodot, mint színészt és rendezőt – sőt mint emberről és politikusról is jót hallani felőle. Viszont a pozitív kritikák ellenére, én bizony mégis csak csalódtam a filmben… vagyis jobban mondva már megint csak az író/forgatóköny írójának a munkájaban. Számomra a történet befejezése, az amit pedig mindenki annyira dicsért, valahogy mégis túlcsorgósnak/sziruposnak érződött, az irrealitásáról* és talán a hatásvadászatról nem is beszélve. *Naa, most őszintén, hölgyeim szerintetek mégis hány évet ülnek majd azok az elvált családból, hátrányos körülmények között nevelkedett kisebbségi srácok, ha le is tartóztatják őket?? Ha egy gang/banda ki is vonul egy környékről, jönnek majd helyébe az újabb és kegyetlenebb farkasok, amikor a területfeloszlás még véresebb konfliktusokat teremt majd. Ééés a (családi) bosszúkról nem is beszélve.Vagyis, szinte emlékeztett arra a szentimentális borzadályra, amit a 'The Bridges of Madison County' pancsikálós kádjelenteként, amit ott románckét akartak volna mellékelni. ááááááh!!! Ami szintén példa arra, hogy egy nagyszerű dráma miként alakulhat át felejthetős “Chick flick”-é. Nem úgy mint a szintén általa nemrég rendezett Changeling –ami a maga műfajában valóban egy remek és felejthetetlen alkotás volt. Ott azt hiszem a “thriller“-nek is nagy szerepe volt benne, hogy finoman kiegyensúlyoztaAzaz összességében hiába is volt szép és jó a Gran Torino, és a rendeznek, a színészeknek a munkája… ezzel a 'hab a tortán' féle ráadással, számomra sajnos ismét elvesződött a mondanivalója és az igazi értéke a filmnek.Nálatok a labda. Kérném a véleményeket és az érveiteket. Nem harapok :))
😉 Végül is, ha nincs válasz, az is egy válasz.
🙂 végül is, ha nincs válasz, az akár időhiány is lehet.
Nekem nem tűnt erőltetettnek a befejezés, bármilyen befejezés irreálisnak hatott volna ebben a filmben. Egyébként nem érzem, hogy teodórával tűz és víz lenne a karakterünk:)