Vasárnap reggel nyújtózkodás közben a hátizmom azt mondta: reccs, és gyorsan kiugrott a helyéből. (Nem tudtam, hogy ennyire önálló életet élnek a testrészeim, de megrémültem szuicid hajlamuktól.) A vasárnap tehát a Flector-tapasz jegyében telt, meg a gyógytornáéban. Remek felvezetés volt a hétfő estéhez, mikor is először mentünk az új gyógytornászomhoz. (Legalábbis remélem, hogy az, mert csak akkor vállal el huzamosabb ideig, ha tapasztal valami fejlődést.)Maglódi út, este hét, reeemeeek. Életemben nem jártam még ebben a kórházban, azt sem tudtam, hogy a világon van eleddig. Alagsor. Fűtűcsövek. Végtelen folyosók. Végtelen szenvedés lesz, érzem.Lippi az előtérben Elit alakulatot olvas, én cseppet sem elit módon bénázok. Rájövök: egy éve csak beszélgetni jártam másikhoz. Illetve ő csak ennyit tett értem.Most megtudom, mi az a munka. Egy óra után a gerincben kaparászó kismacskák elhallgatnak, a fájdalom elviselhető, én romokban. Azóta gyakorolok. Metrómegállóban, HÉV-re várva. Nagy levegő be, fenék összeszorít, hasfal feszes, szorít, szorít, levegő lassan kiprésel tüdőből. Váááááááá!
éljen a Callanatics:)
ne elégedetlenkedj:)…azért vannak rémképeim, amikor nem kicsit dícsérted a korábbi gyógytornászt, amikor beszámoltál arról, hogy már nem kell majd műteni, meg így a lapockád összeér stb stb…és hogy milyen jó volt nála ilyen olyan okokból kifolyólag ( talán Juditnak hívták? vagy volt több gyógytornász is az elmúlt másfél évben? ezt nem tudhassam)..de gondolj bele, ha nincs az elmúlt másfél év, akkor te és ez az új gyógytornász nem tudta volna megcsinálni azt, amit megcsináltál..szimplán nem bírta volna ugyanis a hátad…szélsőséges hasonlat, de egy 140 kilós embert sem úgy kezdünk el lefogyasztani, mint egy 70 kilóst, hogy na menj és fuss, mert az fogyaszt:))
nem igazán értelek, Moni most. Én nem bántom az előző gyógytornászomat sem, hálás vagyok neki mindazért, amit velem tett. De, tény, hogy az utóbbi egy évben sok-sok órám maradt el, a meglévőeket sokszor végigbeszélgettünk, majd röpke 20perc alatt kellett a gyakorlatokat megcsinálnom. Nem volt másik gyógytornászom, nem tartozok abba a típusba, aki váltogatja az orvosait – vakon bízok mindegyikben. Aztán általában hülyének néznek. Szóval, nem értem most ezt az egészet…