hajnali havas háztetők

Csodálatos dolog, hogy kanapéról lehet filmet nézni, nem kell minimumfél órát keringeni a Zsinagóga körül, hanem csak megnyomom atávirányítót és feltárul a bejárati kapu, és azonnal beállunk a házsaját, belső parkolójába. Csodálatos, hogy senki sem járkál az ablakelőtt, mint a gangos lakásnál, ahol mivel folyton égett a lámpa,állandóan beláthattak, és bizony voltak néha kínosabb pillanataink:) Sok-sok apró csoda van itt, amelyekre állandóan rácsodálkozunk:) Például a havas háztetők:) A háznak egyébként mindösszesen (velünk együtt immár) négy `életvitelszerűen itt élő` (idézve a közös képviselőt) lakója van, mindenki más csak bérlő és külföldi, így  társaságunk nem nagyon lesz. Furi, hogy a kulcsok beszerzése veszi el energiánk nagy részét, mert a város négy, egymástól legtávolabb eső pontjáról kell összegyűjtenünk őket, de ezzel is megbirkózunk. Tegnap felderítettük a pincét is, kiderült, hogy az akkora (mármint a mi részünk), mint annó a másik lakásban volt a szobánk – óriási, így tavasszal biztosan veszünk bicikliket. Mondtam már, hogy imádok biciklizni?:) Nincs annál jobb, mint elengedett kormánnyal, széttartott lábakkal a lejtőn lefelé száguldozni! Élvezni a sebességet és a veszélyt!:) Szomorú volt látni a kiürített másik lakást….olyan picinek tűnt, holott rengeteg cucc volt mindig benne…nem is így akarok rá emlékezni, hanem ahogyan éltünk benne. Na, vissza pakolni:)