vevők, ti csodálatos vevők!

Az elmúlt három hétben átlagban napi két-három lehetséges vevőt fogadtam, alkalmam volt tanulmányozni őket. Tudom, hogy nem nagy merítés, de statisztikai mintának ez is megteszi. Az alábbiakban a leggyakoribb típusok következnek, ötös skálán értékelve őket.1. `Ki, ha nem én?`A legundorítóbb mind közül. Nőjével érkezik, már az ajtóban látszik, hogy ő a domináns ebben a kapcsolatban, a nő csak kullog utána, próbálja a csodahím melléfogásait enyhíteni. Már az előszobában ledöbbent mondatával:`Sosem értettem, hogy az emberek miért sima járólapot tesznek le, háromszoros kopásgátlóval ellátott helyett?!` (Mert ez nem egy átjáróház, vagy váróterem -azért?) Közben a fejét fogja, és szemrehányóan néz rám. A lakást végigjárva mindent leszól, mindenbe beleköt, drága nője közben szomorúan mosolyog. Mikor végre házon kívül tudom őket, felsóhajtok, hogy `csak ennyire bunkót még egyszer ne!` Meglepő módon fél óra múlva telefonál, hogy megvennék. Udvariasan elnézést kérek, hogy még várnék inkább az eladással. (Neked?! Neked soha!) 5/52. Üzletasszony mama jókislánnyalVidéki, jónevű családból való gyerek, nagyhírű egyetemünk tanulója végre (ELTE), család büszkesége – jár neki egy lakás, nehogy albérletben kelljen sínylődnie. Persze, nem egy ilyen, hanem valahol a Gellérthegyen kellene, de válság van, pénzeink lekötve – befektetésnek ennyi is elég most, majd később, ha talál egy jól kereső ügyvédet, bankárt – akkor odaköltözik hozzá. Mama lakást meg sem nézi, nem kérdez, lakáson átrobog – sosem látom többé. Mindegy, legalább öt perc alatt végeztünk. 3/53. `Beszélgessünk, kérlek, olyan magányos vagyok!`Magánvevőként talál meg, itt tényleg nekünk kell eladnunk a lakást, bedobunk hát mindent.Beszélgetünk, tréfálkozunk, lassan már életét is elmeséli, hatszor rákérdez mindenre, nekifutunk újra és újra. Órára pillantok, tejóég, már közel egy órája itt van…hívjuk meg esetleg egy sörre? Vagy kínáljuk meg egy pohár borral? Az istennek sem akar elmenni…Neki van pénze, csak most épp befektették, meg jelzálogot jegyeztettek be a másik lakásra, amelyre ő is akart, de higgyük el, csak pillanatnyi pénzzavar, megoldja. Búcsúzóul még alkudni próbál, nem megyünk bele. Meglepő módon sosem látjuk többé. 3/54. Lóti-futi, három körös, atombombaIngatlanossal  érkezik, látszik, jó sok lakást megnéztek már együtt, ismerik egymást régről. Lakást még nem látta, de már a Passage-ról érdeklődik, hogy kell-e nekünk fizetni, felújítják-e a házat, nem jelent-e ez veszélyt? Ez kb. olyan, mintha arról érdeklődne, hogy ledobják-e az atombombát holnap vagy sem. Beleszeret a lakásba, de tartja magát: ennek nem szabad kiderülnie! Még háromszor játssza el ugyanezt, telefonálgat – végül sosem látjuk többé. 5/55. `Sztárok vagyunk, nem látszik?`Francia belsőépítész sráccal érkezik, aki 100milliós projekthez szokott. Srác nem ért semmit, neki erről a lakásról kellene véleményt mondania, mikor eddig csak a Várban rendezett be ingatlanokat? Fél perc múlva már a sztárügyfeleiről mesél Látom, ebből üzlet nem lesz – de, legalább jól szórakozom. Nem hallunk többet róluk sem. 1/56. Amikor a nő viseli a nadrágotBejön, mit jön: berobban a lakásba! Azonnal irányít, helyezi férjét, elsüti az idióta poént, hogy `kutyával együtt adják a lakást?`, és röhög a saját bénaságán. Udvarias mosoly részemről, ingatlanos feszeng ennyi hülyeségen. Közben már a bútorokat tologatja fejben, falakat bontott és emelt – férj háttérben csendesen meghúzódva. Azonnal látom a szemén, hogy megvenné. Nyílt, nem titkol semmit, ő dönt. Egy hét múlva árajánlattal visszajön, plusz az összes barátját hozza bemutatni nekik még meg sem vásárolt lakását. Egy a bökkenő: közben mi már eladtuk. 3/57. Az ideális vevőPontosan érkezik, és lenyűgözi a lakás. Hagyja, hogy az eredeti Zsolnay-csempékről és a lépcsőházi csiszolt üvegablakokról meséljek, az ajtóról, amelyet csak ugyanebben a formában lehet lecserélni, elámul a rengeteg filmen, a festményeken, a filmplakátokon. Tágra nyílt szemmel figyel. Szerelmes lett azonnal a lakásba. Másnap reggel már jönne is vissza. Mikor azt mondom, hogy az ünnepek miatt ez nem lehetséges, csak hétfőn – ott, a helyszínen hívja a többieket, időpontot egyeztet velük és velem. Tudom, hogy övé lesz a lakás, és jó szívvel adom el neki. Meg fogja becsülni. Hétfőn meg is veszi. 0/5