Tegnap délután fél hat körül, valahol az M3-as bevezetőjénél értük el a bűvös 666km-t péntek reggel óta megtett utunkun. Kezdek meggyőződni arról, hogy a második otthonunk az autó…Ebbe a három napba belefért Gyöngyös, (csizmavásárlás – ismét nem kaptam, szerintem nekem már sosem lesz csizmám…) Kápolna a finom rétesezővel (sajnos túrós-barackos pont nem volt) Borsodnádasd (csodálatosan szép az erdei-hegyi temető) majd a Bükkön keresztül (a vihar által letarolt erdő látványa horror, alighogy áthaladtunk Bánkúton – életveszélyesnek nyilvánították az utat…) Lillafüred-Miskolc, Sajóhídvég, mint bázisállomás, ahová hazaérkeztünk késő esténként. Másnap először Girincsen, majd Nyíregyházán voltunk, vettünk gomolyasajtot (lilahagymásat) családoztunk, mindenhol gyertyát gyújtottunk, elcsendesedtünk…mondanám, hogy megpihentünk – de, ez nem volna igaz. Tegnap este – a sok-sok baleset miatti autópályán ácsorgás után – hullafáradtan zuhantunk be az ágyba. Ma pedig előlről kezdődött a mókuskerék… p.s.: bocsánat Janitól és Cz.-től – bénaságom folytán véletlenül töröltem a fentebbi bejegyzést, a kommentekkel együtt….