Álmomban ökoházat építettem, s ami abszolúte nem szokásom: mosolyogva ébredtem fel. Frankón, egész éjjel konzultáltam a különböző alternatív fűtési módokról, napelemeket és gejzíreket szelídettem meg. Ezzel csak az a gond, hogy közröhej: de nem tudok egyenes vonalat húzni…még vonalzóval sem. Igen, mintha álmomban is `lélegző házat` építettem volna, görbe, össze-vissza vonalakkal, a la Gaudi. Na, most. Vagy a Faust mocsárlecsapolási része ártott meg, vagy már ennyire környezettudatos vagyok, hogy álmomban is, kategórikus imperatívuszként tartom magam elveimhez. Most mosolygok és remélem, ez egész napra megmarad.
az álmok nagyon jó dolgok – már ha szép, boldog eseményekről álmodunk. én régebben – néha most is – arra gondolotam, hogy le kellene írnom a különlegesebb álmaimat. néha annyira szürreálisak, máskor viccesek, vagy épp szomorúak. de mindig nagyon intenzívek.képtelen vagyok `csak úgy` álmodni vmi hétköznapit, vagy felejtőset. van mikor 1-1 álom és az általa keltett érzés egész nap elkísér.pl ma is. papámról álmodtam és ez mindig hihetetlenül kellemes.mosolyogj egész nap marlenka 🙂