Ha már a szép szavak sem jelentenek semmit, ha minden szavamat magyarázni kell, vagy inkább mély hallgatásba burkolózni, ha minden lépésemet figyelik, arra várva mikor mondok, teszek olyasmit, amivel vádolhatnak; ha már az életem nyitott könyv, s azt hiszik, hogy ismernek, mert kialakult egy kép rólam; ha sértettségükben, lenézésükben megalázhatnak szóval, tettel, közvetve, közvetlenül; ha minden erőfeszítésem hiábavaló, és haragom, tehetetlen dühöm azokat sújtja, akik semmiről sem tehetnek, s az egészből mitse értenek – akkor most van vége ennek az egésznek. Igen, te nyertél!