Végre! Annyi hajrázás után (érted a poént, ugye?:D) végre ismét normál hajszínem van. Középszőke vagyok. Istenem, soha többé barnát, répavöröset és platinaszőkét! Már azt hittem, sosem kapom vissza!
Egyébként tegnap pedig voltunk pánikmoziban, Miss Pettigrew nagy napja volt, jó kis jazz dalok, gyönyörű ruhák, fehérneműk, a 30-as évek Londonja, közhelyes gondolatok bájos tálalásban, igazi békebeli angol mozi. Happy end garantálva – pont ilyen kellett. Itt vetném fel, hogy a 30-as évek volt az utolsó olyan időszak a divat történetében, mikor a nőknek még volt idejük magukkal törődni. Igazán csak nők lehettek…
A répa vörös, a piros rúzzsal nagyon szexi volt!Én szerettem! 🙂
az a vörös nem egészen az a vörös volt, ami most a hajfestési fázisok között lett:D az szép tizian-vörös volt annó, ez meg undorító répa:)
szia marlenka,még nem ismerjük egymást, de szoktam olvasni a blogodat :-)örülök, hogy már jobb…ami pár napja nem volt annyira…és miss. pettigrew szerintem szuper film!ezen kívül – szerintem a nagyon szőke haj is jól állt 🙂 (láttam a képeidet lippinél)üdvandreita
Kedves andreita, üdv neked, örülök, hogy ismeretlenül is olvasol. Én eredetileg is szőke vagyok, a barna nagy kirándulás volt – nem is jött be:) Lippinek meg nem bocsátom meg, hogy kirakta azokat a képeket, főleg a répaszínűt…:( Jobb, sokkal jobb. Volt egy kis para, de elmúlt:) (kő legördül:):)
szerintem egyáltalán nem volt vészes az a répa. nekem nem tűnt annak a képen…sőt:-)de a szőke az igazán nyerő.
ebben egyetértünk:)