Norvég film. Kezdeni sokat ezzel a kategóriával nemigen lehet, agy kapaszkodót keresgél, ott van Dánia is, hát akkor biztos Dogma. Bo Wideberg és a Születésnap. A Dogma mindmáig legütősebb filmje. Nem, ez nem Dogma. Bergman? Nem, csak emlékeztet. Truffaut talán a párizsi képek miatt? Esetleg Godard és a párizsi újhullám? Hatvannyolc 2008-ban? Ööö, mégsem. Mi ez?! Néha olyan, mint egy film, néha mint egy panoptikum, rájátszva a fentebbiekre.Én többet vártam a Szerzőktől. Nem, ez sem jó szó: többet mást. Ez meg így értelmetlen. Zavarbaejtő film. Az állandó visszaszámlások, az események mindig másféle megtörténhetősége, a norvég punkok, a minimalizmus, a hatalmas filmelméleti szak-és kliségyűjtemény, mely egyszerre hat. Szerzők. Úgy alakítják a valóságot, ahogyan akarják.