Hétszázötven karakter. Ennyi összesen. Fél flekk. Ennyit lehet írni egy könyvről kritikaként. Az ember nem is gondolná mennyire nehéz ez. Hármas követelményt állítottam magam elé: legyen szakmai (érződjék, hogy irodalommal foglalkozó ember írta az értékelést) de laikus számára is élvezhető (találjuk meg a vékony határt szakbarbárság és jó értelemben vett bulvárosság között), ne lehessen belőle a történetet kikövetkeztetni (rossz hasonlattal: ne szpojlerezzek) de keltse fel az érdeklődést; és ne legyen sértő, bántó – de, a személyes véleményem is pontosan kihámozható legyen – ha az lesújtó, akkor az is. Plusz a hétszázötven karakter. Kemény. Gyakorlatilag a szöveg kétharmadát kellett kihúznom az első változat után – a szívem szakadt meg belé. Ez volt a legnehezebb. Kész vagyok – elküldtem az írásokat.
És ez eddig pontosan hétszázötven karakter volt:)
Megvan az első aranyérem is – remélem, most már mindenki megnyugszik.
Majd szólj, ha megjelennek, esetleg rakd ki őket.Akkor nyugszom meg, ha holnap a fiúk-lányok még szereznek hármat-négyet 🙂 plusz még a pólósok is. Ámen!
750 karakter nekem állati kevés volna! művész vagy, ha sikerült ennyibe összesűrítened a lényeget!
fogok írni róla, ha megjelenik:) van már második aranyérem is, lehet örülni:) – mindannyian ismerjük a híres Churchill-mondást;)