Hajnalban kihéveztem Aquincumba, múzeumi nyitásra, rajtam kívül egy teremtett lélek sem (csak most gondolok ezen szókapcsolat metafizikai voltába belé), szobroztam kicsit, figyeltem a munkába induló óbudát, itt mindenki biciklivel jár, mekkora jó, néni közben kapu kinyit, jegy átvesz, lelkemre köti (hopp, már megint itt a lélek)hozzunk takarót és párnát, megígérem, jólesik a törődés, fél tízkor már ismét lakásban. Megyünk Arisztophanész Lüszisztratét nézni, szombaton, szabad tér, Romkert. Lippi kiélheti végre régész vénáját. (A poén a régész nőjéről megvan, ugye? Minél öregebb a nő, annál jobban szereti a régész. Na, ez még helytálló is, ugye.)