Ma reggel ébredés után álltam afürdőszoba ablakánál, és a zsinagóga udvaráról felhangzó kaddish-thallgattam. Szép, szomorú dallam, melyet a rabbi előénekel és agyülekezet a főbb sorokat visszahangozza. Eszembe jutott mindaz aszenvedés, melyről előző `családomban` hallottam. A kis, fehér kövek,melyek emberi csontok voltak valaha. Auschwitz-Birkenau határában.Eszembe jutott az is, mikor exférjemelső, a zsidósággal kapcsolatos cikkét megjelentette. A gyűlölet,ahogyan reagáltak rá. Az is, hogy szerették volna nemcsak vallásként,hanem nemzeti kisebbségként bejegyeztetni a zsidóságot. Eszembe jutottaz is, mikor ugyanő az Szdsz-ből kiválva meghirdette a Magyar LiberálisPárt létrehozását. Az Új Generáció megszervezése. Az is, hogy családjaillegalitásban terjesztette a Beszélőt, vállalva az állandózaklatásokat, a lebukást, az éjjelezést, mikor vonaton kellett vidékreszállítani az újságokat. Mikor létrehozták a Szabad KezdeményezésekHálózatát.Mindezt azért, hogy Magyarországon demokrácia, gondolat-és lelkiismeret, – és szólásszabadság lehessen. Azoknak is, akik tegnap és máskor isfolyamatosan semmibe veszik a demokrácia határait, és akik aszólásszabadságot összekeverik a gyűlöletbeszéddel. Végtelenül elszomorít mindaz, ami tegnap történt. Szégyen.Ma ők, holnap kik lesznek soron? A szőke hajúak, kék szeműek? Ha nem tetszik valami, egész egyszerűen megsemmisítem?! Félő, hogy igen messzire vezet még mindez, ha nincs jog, mely ezt megállítaná. Most mondd meg: érdemes volt a küzdelmük?!