#593.slágvort

Az utóbbi két napban kétszer voltunk moziban: elsőként láttuk a My Blueberry Nights-ot (magyar címe: A távolság íze), majd a Hancock-ot. Előbbi habkönnyű, édes fagyi nyári estékre: Norah Jones bociszemei mindenkit levesznek lábáról, Jude Law a női nézők szívét veszi célba, a másik három karakterszereplő pedig szintúgy zseniális. Kiemelkedő Natalie Portman, aki profi pókerjátékost játszik a filmben – arcán valóban kevés érzelem tükröződik, de ha igen, akkor nagyon. Hogy minden biztos legyen: Norah Jones énekel is, édes-bús slágert – az autók is szépek nagyon, kérek egy olyan Jag-et, amilyen Portmannek van a filmben…Ma reggel elvittem matinéra lippijét a Corvinba; régi vágya teljesült ezzel, felidézve régi időket, a reggeli tíz órás mozizásokat. A Hancock-ot tekintettük meg, Will Smith, Charlize Theron új filmjét – funny az új szuperhiróó – de, én magamtól meg nem néztem volna. Így viszont volt a héten egy szentimentális – csajos, és egy világmegmentős-pasis film: egy-egy.Mióta Eddie-vel közöltem, hogy költözik a hétvégén: a macska egy angyal lett. Hagyott aludni éjjel – bár lippije sokáig tárgyalt vele lefekvés előtt – néhányszor próbálkozott csak bejutni: akkor viszont `repül a macskát` – játszottunk.Elvittük ma dokihoz is megint, diagnózisa: visszamaradt tüdőgyulladás – ezért olyan a légzése, mintha egy rossz traktor zakatolna. Kapott szurit, gyógyszert – eddig aludt tőle, de most felébredt és már tombol is. Hihetetlen látvány, mikor pókosat játszik!Lippi ma volt benn először leendő munkahelyén, hétfőn kezd – ehhez képest ma már felvételi interjúztatott is: boldogok vagyunk nagyon, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült állást találni.Holnap pedig jön lipp mamája és tesója: csajos napunk lesz, megyünk ruhát vásárolni nekik. Késő délután pedig (az esküvő előtt utoljára) hazamegyünk Hídvégre, szombaton este jövünk haza. Eddie sorsáról még nem döntöttem. És hogy valami `jó` is legyen a végére: a Magyar Királyi Posta ismét lenyelt egy küldeményt: jóanyám bélelt borítékban – ajánlás nélkül – adta fel parfümömet, avon sminkcuccaimat – persze, hogy nem érkezett meg….kár, hogy még mindig itt tartunk….Szóval, nem leszünk meleg büszkeségen. Talán jobb ez így nekünk. …és néhány kép teljes harci díszben, imádott mezei bloggeremről:)