Ma délelőtt 11-kor került hát sor a fotózásra, az Erzsébet téri Gödörben. Előzetes várakozásommal ellentétben mindenki full pontos volt, egy percet sem kellett várni. Gondosan felvitt sminkemet persze letörölték, majd cirka 25 perc múlva lett kész a fotózható smink – ami majdnem ugyanolyan volt, mint az előző:) Egy mályvaszínű zöld pettyes Pull&Bear nagyon nőies felsőt viseltem, hozzá fehér nadrágot és az ékszereim a harmincas évekre hajaztak: hosszú, többsoros gyöngysor, hozzáillő fülbevalóval, karkötővel – lábaimon fekete, fémcsatos balerinacipővel. Majd elkezdődött a fotózás, amelyhez már nézőközönségünk is akadt. (Gyakorlatilag mindenki aki arra sétált, megállt nézelődni.) Mivel szerintük a személyiségem egyszerre vagány és félszeg, kitárulkozó és rejtőzködő – ezért tört üveget kaptam háttérként fémmel. A legtöbb időt a derítés nevezetű `hadművelet` vette igénybe. Ez az, amikor a speciális fényvisszaverő vászont kell beállítani, hogy ne legyen árnyékos az arc, és visszaadja a nappali fényeket a gép. Körülbelül 75-80 fénykép készült rólam, kb. 10-féle beállításban. Szeret engem a kamera a fotósok szerint:) Az eredmény a MarieClaire szeptember 15-i számában lesz megtekinthető. Összességében én nagyon élveztem, simán minden nap el tudnám ugyanezt játszani:)
Kiváncsian várom a megjelenést 😉
én is:) végigolvasva ezt,amit írtam: hihetetlen idétlennek tűnik:)
még sosenem vettem ilyen magazint, de ezt megveszem 🙂