Napok óta tépelődöm. A probléma akkor jelentkezett, mikor írnom kellett volna egy könyvről, és nem tudtam. Nem azért, mert nincsenek szavaim. Hanem, mert nincs miről, ugyanis régen nem olvastam. Felületesen rengeteg művet elolvasok, de ennyi erővel elolvashatnám csak a fülszöveget is (ami egyébként fontos információhordozó). A probléma másik része az ingerültségem. Soha olyan indulatos mint az elmúlt hetekben, nem voltam. Mindenhol ellenséget láttam, szavakat, hangsúlyokat vizsgálgattam, támadtam, harcoltam, megbántottam, megbántódtam – és a legrosszabbat magamnak tettem: ismét jelentkeznek régi tüneteim. Nem vagyok én ilyen kemény, hogy folyamatosan felfokozott idegállapotban legyek. Éppen ezért, mivel mindkét probléma kiindulási pontját a gép előtt eltöltött rengeteg időben látom – visszaveszek belőle. Van nekem szép, teljes életem – nem kell a virtuális.`Vannak dolgok, amiket meg kelltennünk, akkor is ha minden porcikánk tiltakozik ellene – de nemmozdulunk. Vannak dolgok, amik ellen minden porcikánk tiltakozik, mégismegtesszük – pedig nem lenne muszáj. És olyan is van, amikor a határokösszemosódnak, már nem tudod hol a kell, hol a lehet, és a szabad,üldözöd az igéket; melyik legyen az életed állítmánya, muszáj-e a fő,lehet-e a segéd, szabad-e a hiány, és valahol két mondat közöttelveszik a koherencia.` – idézet Nes blogjából-