Sokáig azt hittem, toleráns vagyok. Ezt sulykolták belém állandóan, egész életem abban merült ki, hogy mentegettem és eltűrtem mások hülyeségét. Harcoltam az alapvető emberi jogokért, segítettem segélyszervezeteknek, politikai kezdeményéseknek, dolgoztam önkéntesként. Idealista voltam. Közben számtalan ellentmondással szembesültem – melyeket feloldani nem tudtam. Elintéztem egy kézlegyintéssel, hogy legyünk nagyvonalúak, toleránsak, tiszteljük a másikat. Folyton megaláztak közben. Az emberek 90%-a ugyanis a fentebbi erényeket nem pozítivumként, hanem gyengeségként értékeli. (Itt jegyezném meg, hogy nagy kedvenc, Ottlik tökéletesen tisztában volt az emberi lélekkel, mikor az Iskolában a kegyetlen Schulze alakját emelte ki hangsúlyosabban, aki egyébként csak üvölteni és csuklóztatni tudott – szemben a kedves, intelligens és nagyvonalú fiatal tanárral.) Szóval, gyengeségként, korláttalanságként, szabadosságként – s itt lényeges az az egyetlen `a` betű. Nagyon, nagyon sok időbe tellett, amíg rájöttem, hogy nekem ez rossz. Még akkor is küzdöttem ellene; mert az illem nem ezt diktálja. Ma reggelre jutottam el odáig, hogy ki is mondjam: a liberalizmus valóban csak egy zsákutca az emberiség történetében és én sem vagyok toleráns.
Az én elméletem: ami izmussá vált, az már a múlt és meghaladott. Mert kőbe vésték az elveket, amelyeken már nem lehet változtatni. És amelyek bizonyos történelmi helyzetekben alakultak ki, azokra az állapotokra válaszul, amelyek épp akkor voltak.Vannak új, ki nem próbált utópiák is, amelyektől viszont komolyan tartok. Ilyen például az anarchizmus. Sok valamivel azonosulni akaró tévelygő fiatal kerül a különféle eszmerendszerek bűvkörébe, és akkor lesz a nagy baj, ha meg is akarják valósítani. Mert általában azzal kezdik,hogy szétverik a társadalmat, de nem biztos, hogy egy jobbat össze tudnak rakni, sőt, egyáltalán működőképes társadalmat össze tudnak-e rakni.Az izmusok másik baja, hogy általában csak a zászlókra tűzik őket, de az elveket semmibe veszik.
'Az izmusok másik baja, hogy általában csak a zászlókra tűzik őket, de az elveket semmibe veszik.' – ezzel egyet tudok érteni.
Gratula! Üdvözöllek a felnőttek világában! 🙂
🙂
Izmusok csak írásokban és gondolkodók fejében léteznek. Legalábbis tisztán.Tipikusan az elefánt és a vak emberek esete; az emberek többsége egész életében vakoskodik. A tapasztaltabbak időnként más helyen, más szögből tapasztalják meg az elefántot.Attól még vakok ám…