Vészhelyzet esetére (terrortámadás, éhínség stb.) tészták sokasága sorakozik itthon. A legegyszerűbb főzni és szószozni, ismerek olyan házaspárt, aki 20 éve ezen él – nem is veszekednek sosem. Szénhidrát, tudjuk, azonnali boldogságérzet – melléfogni elméletileg nem lehet vele. Ma nekünk sikerült a canellonival. Igen, azok a szép kis hengerek sokfélével megtöltve: feta sajt, spenót, darált hús, almás-tormás hering, tejföl, sok-sok sajt. Földi mennyország, szemet örvendeztető látvány.Lett volna. Ugyanis mi először főztük meg, utána töltöttük. Töltöttük volna, de akkor ugyebár már nem lehetett. Végül darabokra szaggattuk, és kvázi lasagneként beterítettük a fentebbi jóságokkal. Ízre nincs különbség, finom! A tanulság: először tölts, minden más csak utána jöhet!
Jó a tészta, kár, hogy gyakori evésével egyenesen arányos a súlygyarpodás mértéke is 🙂 A leggyorsabban akkor szedtem fel plusz kilókat, amikor Olszországi nyaralásnál minden vacsorára tésztát ettünk.. 5 kiló 6 nap alatt :)Szóval aki 20 éven keresztül csak ilyet eszik, az azért nem vezskszik szerintem, mert már mozogni sem tud nagyon…