Amint kitört a négy napos ünnep, eleredt az eső, mely azóta is állandó kísérőnk, bármerre megyünk is az országban. Ahogy beülünk az autóba, azonnal szakadni kezd: visszük magunkkal. A szerdai bolondokháza után: lippije autóbalesete, ballagás – reméltem, hogy feltöltődhetek kicsit, pihengetve, sokat a levegőn, változatos programokkal. Helyette van ismét betegségem és eső.
Ó, már lehet, hogy későn szólok, de erre felénk nem esett. Gyönyörű idő volt, és még most is az van. Tudom, kicsit messze van Tőletek, de hátha …
Marlen! Akkor Te arra jártál amerre én, vagy egyre jár a szerencsénk? 😀