Az egész a csillagokkal kezdődött. Vagy táncoló karikák? Mindegy, a szemem előtt ugráltak ébredéskor. Aztán folytatódott a megtándorodással. Csak egy pillanatig, de lehullok. Ülök hát a kora reggeli Astoria forgatában, szívom be a benzingőzös levegőt. Távolból hallom a hangjukat. `Szánisó` – mondja az egyik. `Rinyál, jahh` – mondja a másik, majd vállat vonnak és folytatják a játékot. Lester Burnham szelleme kísért. `Ez az utcám. Ez az életem.` Lefelé a metrólépcsőn szembejön velem ősrégi ellenségem, harcoltunk már egymással eleget. Most úgy tűnik, mégsem eleget. Beszippant és nem tudok ellene semmit sem tenni. Elfáradtam. Belefáradtam.