Gyerekkoromban, a falu egyetlen kocsmájában – melyet némi eufemizmussal Böbe presszónak hívtak, s ahol még annó egy forint volt az örök vanília-csoki-puncs fagyi kínálat – lapult a sarokban egy csodagép, tele hatvanas-hetvenes évekbeli slágerekkel. A nyolcvanas évek zenéjét Böbe néni már erkölcstelennek bélyegezte, esélyük sem volt, hogy elhangozhassanak. Istenem, hányszor hallgattam végig az Egy szál harangvirág-ot vagy a Kombiné című `örökbecsű` slágereket! Mindig, ha erre a gépre ránéztem, eszembe jutott az a fimrészlet, mikor a hős egy szerelmi csalódás után besétál a tipikus amerikai kávézóba és laza mozdulattal valami végtelenül szomorú bluest kezd játszatni rajta. Irigyeltem, a fíling tökéletes volt.Mindez csak arról jutott eszembe, hogy a rokonok nászajándékról érdeklődnek. Tudom, hogy lakáscsere előtt állunk, de azért álmodozni még lehet…talán majd egyszer az új lakásba `ő` is bekerül! 
Tartalomhoz
