Nem gondoltam volna, hogy az Erzsébet-híd felett, a belvárostól öt perce olyan csodát tudnak nekem mutatni, hogy eláll a lélegzetem! Vadon nyíló gyöngyvirágok tengere, orgona- és jácintillat a levegőben, cseresznye- és almavirágruhában pompázó famenyasszonyok és zöld, zöld, zöld mindenütt! S a panoráma! Csodálatos. Nem tudom, Pöttyös vagy én élveztem-e jobban a rohangálást! Egyezzünk ki egy döntetlenben:)