Napi jócselekedet rulez: akaratomon kívül megríkattam a gyógtornászomat. Nem, nem a teljesítménnyemmel volt gond (a derekam mostanában jól van, hál'stennek),odáig el sem jutottunk – már a vetkőzésnél eltört a mécses. Illetve, mikor szedegetni kezdtem le magamról az ékszereimet, s neki feltűnt egy eddig még nem látott darab. Rákérdezett, elmeséltem. Majd ő mesélte el, hogy szerdán szakított a barátjával, miután hat (!) év után a srác bejelentette, hogy ő akkor mégsem szeretné elvenni feleségül, és köszöni szépen az együtt töltött időt -de, ő még éretlennek érzi magát a házasságra, meg különben is most kezd a karrierje felfutni, hát talán nem kellene ezt gyerekvállalással és egyéb ilyen dolgokkal elrontani…etc. Nyeltem egyet, majd javasoltam, hogy akkor hagyjuk a mostani tornát és üljönk le a sarki kávézóban beszélgetni. Amiket megtudtam, átlagtörténet. Neki azonban egyedi, és mivel kedvelem nagyon; engem is elkeserít…Az a tudat pedig még inkább, hogy a számomra örömteli dolgok másnak keserűséget okozhatnak.Ehh. Pedig már így sem beszélek senkinek szinte semmiről. Szem előtt tartva imádott Holden Caulfield-ünk keserű igazságát: miszerint, senkinek ne beszélj semmiről. Ha már elmondod, mindenki hiányozni fog.Leléptünk vidékre. Csók!
Furcsa, hogyha a srác ennyire így érzett, neki nem tűnt fel. Mondjuk, jó lett volna, ha a kamuszöveg helyett felvállalja, hogy nem szereti eléggé a csajt, ennyi, karrier, éretlenség csak körítés. Remélem, elég erős lesz a gyógytornászod :)csibikeP.S.: Jó vidékezést :))
Nekem a kozmetikusom esett át ugyanezen: 10 év, közös ház projekt, lassan gyerekkérdés, majd a srác eldöntötte, szabadságot akar.Erről ennyit. :)Úgy tűnik, az ilyeneket nem szabad hosszú ideig húzni.Adus
Egyetértek…. a hosszú jegyességből ritkán lesz házasság, mint ahogy a hosszú együttjárás/élésből sem. Fél-egy év. Ha a pasi addigra nem kötelezi el magát, akkor hogyni kell, mert nem is akarja.Érezzétek jól magatokat ebben a szépséges időben a városon kívül (is). Kea
Hát, Adus ez egy év után is rohadtul tud fájni, ha hiszel abban a közös jövőben. És ezt nekem sajnos, nem a fodrászom mesélte. Van saját átlagtörténetem. 🙂 Lilander! Azért én külön is örülök a Te átlagtörténetednek. Mert így el tudom hinni, hogy egyszer csak történhet valami jó is. Csakúgy. Akár teljesen váratlanul. 🙂 — Csilla