Nincs jókedvem, egyáltalán nincs. Tegnap este már sírással borzoltam a kedélyeket itthon, a rossz passz ma is folytatódott – ma reggel is adtam az egérkéknek. El vagyok keseredve, hogy hozzávetőleg fél éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de állandóan beteg vagyok. Az immunrendszerem lassan már felmondja a szolgálatot, és többet költöttem ezen idő alatt gyógyszerre, mint drogos nap nap után. Tényleg nem tudom, mit kellene tennem….Nem cigizek már, rengeteg gyümölcsöt eszem, időnként iszom azt a rémes, barna löttyöt is…Szeretnék már elkezdeni fogyókúrázni, rendbe tenni magam mind lelkileg, testileg, edzeni, úszni járni ismét – és valahányszor belekezdenék, azonnal beteg leszek. Már arra is gondoltam, hogy a testem lázad így, hogy pszichoszomatikus betegségbe hajszolja magát…Sokáig nem bírom így, az biztos…Hogy még jobban feldobjam magam: holnap reggel ismét fél hatkor kelek. Igen, dolgozom. Megyek Egerbe a Polgár az európai demokráciában című versenyre a csapatommal – este hétre haza is érek…Érdekes, hogy tavaly imádtam ezt a versenyt és a rá való készülést. Hiába, minden az emberi tényezőn múlik – ki az, akivel az idő múlik, s nem csak telik…