Nehéz, roppant nehéz, nyomasztó film, amely annyira amerikai, mint a Félelem és reszketés – európai mozikban totális bukás. Átlagnéző, sőt átlag európai számára értelmezhetetlen. Lehet benne szimbólumokat keresni, mint pl. hogyan semmisíti meg a nagy amerikai jelképeket, mi lesz az amerikai álomból – de, nem érdemes. A Cohen-testvérek műve mestermű: zene nélkül is állandóan ébren tartja a feszültséget, a kép, amelyet a jövőről (amerikai jelen) fest kiábrándító, félelmetes, embertelen. Hiába vannak most színek – minden fekete ebben a világban, csontig, velőig fekete. Nem embernek való világ ez már; bármi, bármikor megtörténhet és még az okokat sem ismered. Kafka szürreális világa játszik egybe a pénz, drogok és az erőszak monumentálissá növesztett eposzában.Nem tudom, hogy tetszik-e nekem ez a film. De hatást vált ki, hiszen tegnap este óta ezen gondolkodom, idézni tudok belőle, a képek beleégtek már a retinámba; ha beszélek róla, az ő szavaikkal szólok – tehát elérte a célját. Döbbenetes.