Hónap: 2008. február

#430.s.o.s.

Körülöttem széthull minden darabokra, s én tehetetlenül, félelemtől reszketve, sarokban kuporogva, meglapulva nézem mindezt. Nincs erőm, hogy a hajamnál fogva kirántsam magam, magam-csinálta kelepcémből. De most nagyon félek. Görcsben vagyok, s a testem lázad a helyzet ellen. Allergiás vagyok magamra, s lassan megfulladok magamtól. Vagy megbolondulok.Csak ami nincs, annak van bokraCsak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.

#429.csömör

Amikor kicsi voltam, egyszerűen reagáltam le a lelki-testi veszélyeket rejtő helyzeteket: egyszerűen elaludtam. Ettől a mindenki számára legegyszerűbb megoldástól fosztott meg tizenhárom éves koromban jelentkező insomniám. A mai napig nem tudtam megfejteni, mi volt a kiváltó esemény – pedig sokat segítene. Ma délután, miután két napja érzem úgy, hogy elegem van a világból – hazaérve lefeküdtem. Nem csináltam mást, mint néztem Pöttyöst, összekucorodtam a takaró alatt és csak az alvásra koncentráltam. Aludni nem tudtam, arra viszont rájöttem – engem leginkább az különböztet meg az állatoktól (ld. Pöttyös), hogy el tudom mondani, mi az, ami bánt. Sőt, mi több: választási lehetősegem is van, hogy elmondom-e vagy magamban tartom. Magamban tartom. Mindössze két szó kapcsolata az, ami jelenleg fájdalmat okoz: visszautasítás és érdektelenség.

#427.holden

Napi jócselekedet rulez: akaratomon kívül megríkattam a gyógtornászomat. Nem, nem a teljesítménnyemmel volt gond (a derekam mostanában jól van, hál'stennek),odáig el sem jutottunk – már a vetkőzésnél eltört a mécses. Illetve, mikor szedegetni kezdtem le magamról az ékszereimet, s neki feltűnt egy eddig még nem látott darab. Rákérdezett, elmeséltem. Majd ő mesélte el, hogy szerdán szakított a barátjával, miután hat (!) év után a srác bejelentette, hogy ő akkor mégsem szeretné elvenni feleségül, és köszöni szépen az együtt töltött időt -de, ő még éretlennek érzi magát a házasságra, meg különben is most kezd a karrierje felfutni, hát talán nem kellene ezt gyerekvállalással és egyéb ilyen dolgokkal elrontani…etc. Nyeltem egyet, majd javasoltam, hogy akkor hagyjuk a mostani tornát és üljönk le a sarki kávézóban beszélgetni. Amiket megtudtam, átlagtörténet. Neki azonban egyedi, és mivel kedvelem nagyon; engem is elkeserít…Az a tudat pedig még inkább, hogy a számomra örömteli dolgok másnak keserűséget okozhatnak.Ehh. Pedig már így sem beszélek senkinek szinte semmiről. Szem előtt tartva imádott Holden Caulfield-ünk keserű igazságát: miszerint, senkinek ne beszélj semmiről. Ha már elmondod, mindenki hiányozni fog.Leléptünk vidékre. Csók!

#426.szkafander és pillangó

A napokban két olyan film is kerül(t) a mozikba, melyek arra késztetik az embert, hogy gondolja át addigi életét, s ha kell – változtasson azon. Hozzáteszem, egyik filmet sem láttam még; de az eddig olvasottak/látottak alapján mindkettő bekerül majd az olyan filmek körébe, mint pl. az Amélie csodálatos élete.

Az egyik két öregúrról szól, akik a rákosztályon tengetik hátralévő napjaikat, mígnem úgy döntenek: ameddig értelmi képességeik birtokában vannak – meg kell élniük mindazt, ami kimaradt az életükből. Elindulnak hát, s ezzel kezdetét veszi az utazás, melynek vége könnyen kitalálható; ám addig annyi minden történhet még! Humor, barátság, nagy,megrázó, katartikus pillanatok…és a két vén csibész: Jack Nicholson és Morgan Freeman.

Míg az elsőre március végéig várnunk kell, a másik már január 30-ától ott van a moziban,s `hála a forgalmazónak` – tökéletesen agyonhallgatják. Holott a film közben gyakorlatilag minden díjat s jelölést elhozott, ami a filmes világban számít. Elég csak erre a listára pillantani….

BAFTA-díj (2008) – Legjobb adaptált forgatókönyv: Ronald HarwoodCannes (2007) – Legjobb rendező: Julian SchnabelCannes (2007) – Legjobb operatőr: Janusz KaminskiGolden Globe díj (2008) – Legjobb rendező: Julian SchnabelGolden Globe díj (2008) – Legjobb idegennyelvű filmBAFTA-díj (2008) – Legjobb idegennyelvű film jelölés, Julian SchnabelBAFTA-díj (2008) – Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Ronald HarwoodCannes (2007) – Arany Pálma jelölés: Julian SchnabelGolden Globe díj (2008) – Legjobb forgatókönyv jelölés: Ronald HarwoodOscar-díj (2008) – Legjobb rendező jelölés: Julian SchnabelOscar-díj (2008) – Legjobb operatőr jelölés: Janusz KaminskiOscar-díj (2008) – Legjobb vágás jelölés: Juliette WelflingOscar-díj (2008) – Legjobb forgatókönyv jelölés: Ronald Harwood

S hogy miért olyan fontos ez a film? Előre válaszolok: élni tanít. Élvezni a pillanatot. Átértékelni, hogy érdemes-e apróságokon bosszankodni. Hogy tervezhetünk-e, vagy legyünk olyanok mint a pillangók, s ha életünkben szkafanderbe kerülnénk, akkor se adjuk fel…

Valós történet az alapja. Jean-Dominique Bauby a francia Elle főszerkesztője volt, ünnepelt, nagyvilági személy, a francia divatszakma és társadalmi élet prominens szereplője. Sikereinek csúcsán a folyóirat 50. számában útjára indította a lap mellékletét, az `Il`-t, mely az első férfiak számára készült divatlap lett. Épp arra készült, hogy egy felkérésnek eleget téve, újraértelmezi Monte Christo grófját. Sikerei csúcsán volt 43 évesen.

Ám a sors közbeszól, Bauby agyvérzést kap, melynek következtében teljes teste lebénul. A kóma után derül ki, hogy a bénulás maradandó, hiszen egy nagyon ritka betegséget, az ún. bezártság-szindrómát állapítnak meg nála, mely a tökéletesen ép elme egy élettelen testbe van bezárva. Egyedül a fejét tudja valamennyire mozdítani, s egyetlen épen maradt `eszköze`,mellyel a külvilág felé kommunikálhat: bal szeme.

Bauby nem adja fel. Sőt, miután gyerekei nem akarják többé látogatni, mondván ez már nem a mi apánk,nem ismerünk rá és édesapjától,aki haldoklik sem tud elköszönni telefonon – kitalál egy sajátos módszert, hogy elmondhassa még mindazt, amit át akar adni.

Titkárnőt fogad maga mellé, aki felolvassa neki a francia abc-t, s ő a megfelelő betűnél kacsint egyet. Betűről betűre diktálja le könyvét. A könyvet, melyből a megjelenés napján 25000 darab, majd csak az első héten 150000 fogy el. (Nálunk is megjelent, a Park kiadónál, 1998-ban.)

Róla szól a könyv. Arról az emberről, aki egy kórteremben kénytelen élni, saját testébe bezártan, tökéletesen ép gondolatokkal, s aki soha többé, semmilyen cselekedetre nem képes. Nyoma sincs az önsajnálatnak, nem keresi az okokat, hogy miért vele történik mindez, mindvégig megőrzi humorát és öniróniáját.

Egyik legjellemzőbb jelenet, mikor szembesül azzal, hogy ő, aki annó a divat csinálója volt, kórházi ruhát visel majd. Nem törődik bele, addig követelőzik, míg a nővérek saját,divatos ruháiba öltöztetik. Ő maga így ír erről, s legyen ez a zárszó: `A ruháim lehet, hogy fájdalmas emlékeket idéznek a múltból,de azt szimbolizálják, hogy az életem folytatódik. A bizonyítékai annak, hogy szeretnékmegmaradni önmagamnak. Ha már az lett a sorsom, hogy csurgassam magamra a nyálamat, miért nem folyathatnám azt egy kasmír sálra?`

Na, ez a lényeg.

  

#425. mann

Hát, valami ilyesmi… Az eredmény ez: egy polgár aki eltévedt a művészetben, egy bohém, akithonvágy gyötör a jó gyerekszoba után, egy művész, kinek rossz a lelkiismerete.Mert hiszen a polgári lelki­ismere­tem az, amely minden művészkedésem, minden rendkívüliségemés minden zsenialitásom mélyén valami nagyon kétértelmű, pogány és gyanúsjellemvonást sejtet, aminek köszönhetem szerelmes vonzódásomat az együgyűség,jóravalóság, a kellemes átlag, a tisztes közép­szerűség iránt. Két világ között állok, egyikben sem vagyok otthon, épp ezért kissénehéz a sorom. Maguk, művészek, polgárnak neveznek, a polgárok pedig kísértésbeesnek, hogy lefüleljenek. Nem tudom, melyik keservesebben sértő. A polgárokostobák; ti, szépségimádók viszont, akik en­gem flegmatikusnak és vágytalannakszidtok, gondoljátok meg, hogy van egy mély, ere­dendő és végzettől rendeltművészsors, hogy aki ennek részese, az semmit sem tart oly édesnek éskívánatosnak, mint a közönségesség gyönyörét. Én bámulom a büszkéket és hidegeket, akik a nagy, a démoni szépségösvényein kalandoznak, és megvetik az ?embereket? – de nem irigylem őket! És havalami képes az irodalmárból költőt fejleszteni, az én polgári vonzódásom azemberi, az eleven, a közönséges dolgokhoz képes rá. Minden melegség, mindenjóság, minden humor ebből származik, és nekem szinte úgy tetszik, hogy ez aszeretet, melyről írva vagyon, hogy akit eltölt, emberek és angyalok nyelvéntud szólani, de akiből hiányzik, az zengő érc és pengő cimbalom csupán. Amit eddig csináltam, az mind semmi, nem sok, annyi, mint semmi.   

#420.mísz

Nincs jókedvem, egyáltalán nincs. Tegnap este már sírással borzoltam a kedélyeket itthon, a rossz passz ma is folytatódott – ma reggel is adtam az egérkéknek. El vagyok keseredve, hogy hozzávetőleg fél éve, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de állandóan beteg vagyok. Az immunrendszerem lassan már felmondja a szolgálatot, és többet költöttem ezen idő alatt gyógyszerre, mint drogos nap nap után. Tényleg nem tudom, mit kellene tennem….Nem cigizek már, rengeteg gyümölcsöt eszem, időnként iszom azt a rémes, barna löttyöt is…Szeretnék már elkezdeni fogyókúrázni, rendbe tenni magam mind lelkileg, testileg, edzeni, úszni járni ismét – és valahányszor belekezdenék, azonnal beteg leszek. Már arra is gondoltam, hogy a testem lázad így, hogy pszichoszomatikus betegségbe hajszolja magát…Sokáig nem bírom így, az biztos…Hogy még jobban feldobjam magam: holnap reggel ismét fél hatkor kelek. Igen, dolgozom. Megyek Egerbe a Polgár az európai demokráciában című versenyre a csapatommal – este hétre haza is érek…Érdekes, hogy tavaly imádtam ezt a versenyt és a rá való készülést. Hiába, minden az emberi tényezőn múlik – ki az, akivel az idő múlik, s nem csak telik… 

#418.valentin

Szögezzük le már az elején: én imádom az ünnepeket! Mindegy nekem, hogy szerb-orthodox karácsony január közepén, paraszti aratóünnep júliusban, ros hásáná októberben vagy Hálaadás napja novemberben. Ha rajtam múlik, megünneplem a Márton-napi újbort, még imát is mormolok a ludakért. Szívesen veszem, ha minden nemzet bevon a maga kultúrkörébe, és ünnepelni hív – hátha még ezért szabadnap is jár! Nálam, az ünnepek terén már megvalósult a testvériség. Nincs hát bajom a Valentin-nappal sem, nem gondolom azt, hogy elvetemült virágárusok találták ki, csak hogy nagyobb bevételre tegyenek szert…s bár, a szívecskéket tartó macikáktól kiráz a hideg – de annyi minden más is van, amivel ki lehet fejezni a szerelmünket:) Tudom, ehhez nem kell Valentin-nap (jó,jó tudom: Bálint!) – de azért mégis….:) Hölgyeknek egy kis előkoccintás:)